A Majmok Szigete – a gyarmatszigeten magukra hagyott kísérleti csimpánzok ügye

Liberia chimp2 jennydesmond

Az egykor Libériában végzett csimpánzkutatások történetét széleskörben ismerik és vitatják mind a mai napig. 1974-ben a non-profit formátumban működő vérbank, a New York-i Vérközpont (NYBC) egy vírusdiagnosztikai laboratóriumot állított fel az afrikai országban, melynek keretében vadon élő csimpánzokat gyűjtöttek be és szállásoltak el egy „Vilab II” elnevezésű létesítményben.

Forrás: http://www.acsh.org/news/2016/09/10/island-colony-abandoned-lab-chimps-10143

Közzé tette: ACSH Staff ( American Council on Science and Health— Amerikai Tudományos és Egészségügyi Tanács Személyzete )

Fordította : Scsavnyiczky Judit

 

Orvosi kísérleteket végeztek rajtuk, melynek során szándékosan megfertőzték őket hepatitis vírusokkal és más betegségeket okozó kórokozókkal, annak érdekében, hogy az általuk adott immunválaszból különböző védővakcinákat állítsanak elő. 2005-ben, a Vilab II igazgatója, Alfred M. Prince, bejelentette hogy az összes kutatás a végéhez ért, valamint, hogy ezután egy alapítványon keresztül élethosszig gondoskodnak a kísérletben résztvevő csimpánzokról. Több, mint 10 éve, a csimpánzokat a folyó torkolatának elzárt szigeteire „vonultatták vissza”, ahol élelmet, ivóvizet és fogságban történő elégséges mértékű gondozást biztosítottak számukra ( melynek mértéke 20000 USD / hó volt). Később, 2015. márciusában, azonban az NYBC visszavonta az ígért segítséget és anyagi támogatást, és megtagadta a Prince által vállalt kötelezettségek teljesítését. Ezzel mintegy 85 csimpánzt hagytak magára. Szökésük a folyó által határolt szigetekről elképzelhetetlen, hiszen ezek az állatok nem jó úszók, és sokan közülük valószínűleg éhenhalnának vagy kiszáradnának. Az a tény, hogy a jogi formaságok tekintetében a csimpánzok a libériai kormány fennhatósága alá tartoznak, semmilyen módon nem mentesíti az NYBC-t a végső felelősség alól, hiszen a csimpánzokkal napi szinten ez a szervezet foglalkozott és szintén ők voltak azok, akik a kísérleteket végrehajtották. Azonban a szervezet mégis erre a tényre hivatkozik, hogy kibújjon a majmok gondozásának további finanszírozását célzó felszólítások alól. Egy tavaly kiadott közleményben azt állították, „meddő tárgyalásokat folytattak a libériai kormánnyal” valamint, hogy „soha nem is vállalták semmilyen fajta kötelezettséget a csimpánzok gondozására nézve, sem szerződéses sem egyéb formában”. A közleményben továbbá az is olvasható volt, hogy „a továbbiakban már nem vagyunk képesek fenntartani a támogatást, és nem tudunk tovább dollár milliókat elkülöníteni erre a célra az életmentő missziós programunkból”. Érthető tehát, hogy több állatvédői csoport a vérbank lépéseit illetően hangot adott felháborodásának.

Hat szigeten vándorolnak a csimpánzok – Jenny Desmond fotója

Ez a vita nem az egészségügyi és tudományos célú állatkísérletek etikai vonatkozásairól szól. Függetlenül attól, hogyan kerültek a majmok szigetre, egy érv sem szólhat amellett, hogy ezek az érző szívű emberszabású majmok étlen vagy szomjan maradjanak. Primatológusként különösen érdekel, hogyan oldható meg a félig vadon élő, egykori laborállatok gondozása, akik mindkét olyan betegséget magukban hordozzák, amelyek más állatokra nézve veszélyt, az emberre pedig zoonózist ( állatról emberre terjedő betegségeket) jelentenek.

Csimpánz mentő

Az Egyesült Államok Humánus Társasága (Humane Society of the United States, HSUS) meghívására az állatvédelmi szakember (állatjóléti felelős) és elismert majomkutató Jenny Desmond, valamint vadonélő állatokkal foglalkozó állatorvos férje, Jim 2015 novemberében Libériába költöztek, annak érdekében, hogy megszervezzék és összehangolják az ottani feladatokat. Egy kicsi, de nagyon lelkes csapatot vezetnek, ami szebb jövőt kínál a magukra maradt majmoknak. A közelmúltban beszéltem Desmonddal. A jelenleg a szigeten tartózkodó csimpánzokról azt mondták, hogy közülük 11 állat 2006 után született, mivel senki nem gondoskodott a megfelelő születésszabályozásról. Jenny becslései szerint 2005-ben 30 ’nyugdíjas’ felnőtt csimpánz pusztult el. A menedékhelyeken általában alkalmazott fogamzásgátló implantátumok hiányában a populáció növekedése itt nehezen tartható kontroll alatt. Arra nézve, hogy visszaengedjük ezeket az állatokat a vadonba, nem látunk lehetőséget. A visszavadítási programok nagyon vitatottak, mert a laborállatok megfertőzhetik vadon élő csimpánztársaikat azokkal a betegségekkel, amelyekkel egykor beoltották őket. „Még azt sem tudjuk pontosan, hogy melyik csimpánz melyik betegséget okozó korokozóval lett beoltva” – mondja Jenny.

Minthogy a várható élettartamuk kb. 60 év, életbevágóan fontos, hogy a lehető legjobb színvonalú ellátást biztosítsuk ezeknek az állatoknak. Jelenleg 63 csimpánz él összesen a hat szigeten, 9-13 – as csoportokban. Szerencsére, mire Desmond odaérkezett, már egy lelkes és jól képzett személyzet fogadta, mivel az NYBC korábbi alkalmazottainak többsége, akik már több évtizede dolgoznak csimpánzokkal még a szigeten tartózkodott. A szigetek közötti és a szárazföldi infrastruktúra hiányosságait már célzottan nyomon követik, de a helyzet kezelése majdhogynem megoldhatatlan. A csimpánzok szabadon barangolnak a szigeteken és nincsenek fogdák, vagyis az egyes egyedeket nem lehet elkülöníteni egymástól, ezért a rutinszerű egészségügyi ellenőrzéseket sem tudjuk elvégezni rajtuk. Azonban a sorozatosan felbukkanó nehézségek és akadályok ellenére, Jim Desmond optimista az elért fejlődést illetően: „Amikor megérkeztünk a szigetre, a két legfőbb célunk az volt, hogy kialakítsuk a csimpánzok számára leginkább megfelelő táplálkozási rendet és bevezessük a születés-szabályozó programot. Tehát felülvizsgáltuk a táplálkozási rendjüket, változatosabbá és életvitelükhöz alkalmazkodóvá tettük, valamint értékes tápanyagokkal gazdagítottuk, így lehetővé vált a sokkal hatékonyabb élelmiszer-beszerzés is. Az egykori, NYBC-s időszakra jellemző másnaponkénti etetési rendet napi rendszerességűre változtattuk, és reméljük, hogy a végére már ki tudjuk alakítani a napi kétszeri etetést is magába foglaló táplálkozási rendet is. A csimpánzok általános egészségügyi állapota drámaian javult, a születés szabályozás – a naponta adagolt progeszteron tablettáknak köszönhetően – pedig mostanság veszi kezdetét. Azonban ezeknek a csimpánzoknak a jövője korántsem biztosított. A közösségi finanszírozás bevezetése segítséget jelent ugyan a magas havi költségekben, azonban a hosszútávú finanszírozás ily módon nem biztosítható.

A felelősség kérdése Az NYBC libériai csimpánzait évtizedekig eszközként használtak, annak érdekében, hogy olyan kezeléseket fejlesszenek ki általuk, amely az emberek életének megmentését célozza. Azonban a kutatás befejeztével az a (helyes vagy helytelen) döntés született, hogy a kísérletben résztvevő csimpánzokat hagyják életben, ezt követően ezek az állatok ki voltak szolgáltatva másoknak, így az orvoskutató közösséget terheli a felelősség. Az etológus és csimpánzvédő Jane Goodall úgy véli, az NYBC életük végéig felelősséggel tartozik a kísérletében résztvevő csimpánzokért. „A kísérlet kutatói maguk is pontosan tudtak, hogy a csimpánzok várható élettartama magas” – nyilatkozta nemrég egy vele készült interjúban. „Annak a ténye, hogy ezek a csimpánz kísérletek valóban hasznosak vagy sem, nem releváns az ügy szempontjából. Az a szívtelenség, amivel ezeket az állatokat magukra hagyták, megbocsájthatatlan”. Természetesen mi is azok közé tartozunk, akik elismerik a vérbank szervezetek szerepének fontosságát, azonban az NYBC súlyos kudarcot vallott ezen a téren, amit jóvá kell tennie.” Az NYBC-t kerestük, de nem tudtuk megkérdezni az üggyel kapcsolatosan. Azonban, ami az egykori laborállatok kezelését illeti, a kialakult helyzet erkölcsi és tudományos helyzetből is nagyon fontos. Ezeknek az érző állatoknak a fogságban történő kezelése gyakran összetett feladat. Azonban, ott, ahol állatokon kísérleteznek, a kutatóközösségnek akkor is implicit kötelezettséget kell vállalnia a kísérletben résztvevő állatok gondozását, ha a munkáknak már nincs tudományos értékük.

A cikk szerzője Ben Garrod, az Anglia Ruskin University, Cambridge Állat és környezetbiológiai tanszékének munkatársa. A cikk elsőként a The Conversation oldalán jelent meg. Az eredeti cikk itt olvasható :

https://theconversation.com/what-to-do-about-liberias-island-colony-of-abandoned-lab-chimps-64646