Menhelysegítés Szentendrén, az Árvácska Állatvédő Egyesületnél

Img 5637

 

Múlt vasárnap végre én is ellátogattam a szentendrei Árvácskához kedves régi és új ismerősök társaságában, a Jane Goodall Intézet szervezésében. Sajnos jelenleg nem áll módomban saját kutyust tartani, viszont nagyon hiányzik egy, és egyébként is szívemen viselem szegény árvák sorsát. Mikor tehetem, csatlakozom a lelkes angyalokhoz, vagy hangyákhoz, akik rendszeresen látogatják Magyarország menhelyeit az ott élő kutyusok és nem utolsó sorban saját lelkük megörvendeztetésére.

 

Vannak nagyon és kevésbé szomorú menhelyek; az Árvácska az utóbbi kategóriába tartozik. Az Egyesület vezetője - Sztakó Edit - megérkezésünk és egy rövid bemutatkozás után készségesen körbevezetett bennünket. Először a cicák elkülönített, fűtött lakosztályát mutatta meg, ezt követte az ovis kutyusok részlege, ahol még az egy alomból származó tesók együtt vannak, s várják az oltási program befejeztét. Mindkét csoport egy téglaépületben kapott otthont. Az épületből a kennelsorra vezetett az utunk legalább 25 szabadon kószáló cica kíséretében, akik már megérkezésünkkor is a fogadóbizottságot képviselték. 

 

Mindig izgulok, hogy milyen látvány fogad, mielőtt belépünk az ebek rezidenciájára; nem mindig könnyű azt könnyek nélkül feldolgozni. Itt, ahogy arra számítani lehetett, tisztaság és rend honolt. Több utcácskát szegélyeznek két oldalról a rácsos otthonok, amik többnyire csempézettek és 2-2 kutyaházzal vannak berendezve. A viszonylag tágas kennelekben általában 2 kutyát találunk, akik gondosan lettek egymás mellé válogatva, így szépen kijönnek egymással. Andi barátnőm, aki már rutinos angyal, sokkal felkészültebb volt, mint én, s hozott több csomag rágcsálnivalót. Ebből mindenki kapott a látogatókörünkön. Miután köszöntünk a bentlakóknak, következhetett a séta, amit az ott dolgozó segítők már rutinosan vezényeltek. Kettesével álltunk a kapunál, s kaptunk egy-egy együtt élő kutyapárt. Őket lehetett együtt sétáltatni, de a többieket, mint esetleges bonyodalomforrást, szigorúan el kellett kerülnünk. 15-25 perc együttlét után új párost kaphattunk. Andival 3 párt sétáltattunk meg, akikről sugárzott az életöröm és a hála az átmeneti szabadság és a gazdis élet ízelítőjének röpke percei alatt. Volt, aki alig fért a bőrébe, ki akart szaladni a világból, s volt olyan is, aki figyelt ránk, s több nyugalommal sétált mellettünk. Viszont egytől egyig fürödtek a figyelemben és szomjazták a simogatást, ölelést. Mindeközben bennem a sajnálat, szeretet, tisztelet érzései kavarogtak felszabadult, tiszta, őszinte örömmel színezve, hogy adhattam (milyen keveset) és kaptam is (milyen sokat) cserébe. De talán az a kevés is, amit egy-egy látogatás alkalmával fel tudunk a kis négylábúaknak ajánlani, megszépíti a gazdira várás hosszú óráit, napjait, heteit, éveit. 

 

Ezt a várakozást a szentendrei Árvácskánál sok együttérző munkával és szeretettel teszik élhetővé, így tartva az általuk őrzött állatok testét és lelkét épen. A telep munkáját többen segítik - vasárnap legalább 5 ott dolgozó emberrel találkozhattunk, valószínűleg többen önkéntesként. Ottlétünkkor épp az udvaron főtt a vacsi egy nagy kondérban tele mindenféle husival - egy vakkantásuk (nyávintásuk) sem lehet az ott lakóknak, ami a menüt és a törődést illeti. Jó volt látni. Visszajövünk.

 

Zs. Tóth Andrea

 

 

Köszönjük önkénteseinknek, hogy munkájukkal segítettek!

Bihari Ágnes, Bitter Zsuzsanna, Brizs Bence, Dániel Zsófia, Dobák Judit, Hugyecz Enikő, Jánosi Zsolt, Kádár András, Katona Imre, Lőrincz Ilona, Majernyik Éva, Niklós András, Paksi Zsuzsanna, Pásztor Kata, Surányi Andrea, Torma Lilla, Varga Levente és Zs. Tóth Andrea

A nap képei itt megtekinthetőek.