2017.06.10. Gyerek Sziget Óbudán

Img 20170610 113024

Szép, napos reggelen vágott neki lelkes kis csapatunk az óbudai Hajógyári szigetnek, hogy a Jane Goodall Intézet tevékenységének bemutatásával egyben, némi környezettudatos gondolkodásra ösztönözzük a gyerekeket, illetve rajtuk keresztül a szülőket is. Nem lehet elég korán megtanulni, hogy a tetteinkért felelősséggel is tartozunk és már némi odafigyeléssel, aprónak tűnő döntésekkel globális eredményeket érhet el az emberiség. Felelősek vagyunk az emberiség jövőjéért és így a környezetünkért, az élővilágért is.

 

Mivel először járt a Jane Goodall Intézet ezen a programon, nem tudtuk előre, hogy milyen intenzitással érkezik majd a gyerek sereg, ahogyan azt sem, hogy hogyan fogadják majd, hogy bizony a táskafestésért először meg kell „dolgozniuk”. Meglepő módon nagyon nagy volt az érdeklődés, és lelkesen fogadták a gyerekek a kihívásokat is. Minden gyermeknek 3 feladatot kellett előzetesen teljesítenie.

Volt lehetőségük használt, leamortizált mobiltelefonokkal célba dobni egy szimbolikus gyűjtőládába, miközben megismerhették a készülékek begyűjtésének jelentőségét, illetve a bennük található fémek kivonásának és újrahasznosításának összefüggését a csimpánzok és gorillák lakhelyének védelmével.

Többféle kirakóval készültünk a számukra, a kirakandó kép minden esetben 1-1 főemlős volt. Felhívtuk a gyerekek figyelmét a pálmaolaj termeléssel és fogyasztással összefüggő természeti károkra, melyek elsődlegesen Indonéziában jelentősek, veszélyeztetve az egyébként is alacsony egyedszámú, élelem hiánnyal küzdő orángutánokat.

A memória játék pedig a Tchimpounga csimpánzmenhely fontosságára, céljaira és fenntartási nehézségére volt hivatott felhívni a figyelmet.

Egy tesztsor kitöltésére is lehetőségük volt a gyerekeknek, mellyel az elhangzott ismeretek foglaltuk össze.

Persze a gyerekek által áhított textiltáska festése is hordozta a maga üzenetét, hiszen lássuk be a nylon szatyrok elhagyása a legegyszerűbb lépés, amit a környezetünkért vállalt felelősségi körünkben megtehetünk.

A résztvevő gyerekek nagyon lelkesek voltak, többségük valós érdeklődéssel hallgatta a rájuk zúduló információkat. A szülők is aktívan részt vettek a programon és kérdeztek esetenként és érdeklődtek az Intézet tevékenysége iránt. A kivitt 50 db táska még zárás előtt 3 órával elfogyott, ami jó időzítés is volt, tekintve, hogy addigra jelentősen feltámadt az szél és az eső is eleredt.

A fiam, Hummel Vendel 11 éves és a főemlősök megszállottja, Zsanett lányommal együtt ő is kinn volt velünk (Kádár András, Teknyős Zsuzsa, Galambos Hanna, Jakab Judit) és részt vett az önkéntes feladatban, de azt hiszem egyikünk sem számított rá, hogy milyen nagyszámban vallják a gyermekek kedvenc állatuknak az orángutánt vagy bármely más – főként óvilági – majomfajt.

Jane Goodall egyik gondolatát idézve: „Mindenki számít. Mindenkinek megvan a maga szerepe. Mindenki képes változtatni a dolgokon.”

Többek között ennek jegyében tettük és tesszük, amit tennünk kell, és a lelkes gyerekek szombaton a maguk szerepét vállalva, szintén készek voltak változtatni a környezetért.

 

                                                                                                                                                                           Jakab Judit