A JGI állásfoglalása a svájci orángutánbébi halála ügyében
Tudomásunkra jutott, hogy a Bázeli Állatkert nemrégiben elpusztított egy négynapos orangutánbébit, miután a bébi anyja, Revital váratlanul elhunyt.
Mélységesen elszomorít bennünket mind az anya, mind a bébi elvesztése. Továbbá határozottan elítéljük az állatkert vezetőségének Revital utódjának elpusztítására vonatkozó, teljes mértékben szükségtelen döntését. Ehelyett a döntés helyett az állatkertnek azonnal meg kellett volna kezdenie a bébi gondozását, és miközben konzultálnia kellett volna más állatkertekkel és menhelyekkel a bébi jövőjével kapcsolatos lehetőségekről.
Téves az a feltételezés, miszerint a kézzel nevelt orangutánok nem alkalmasak a társas csoportokban való életre, vagy a szaporodásra. Patti Ragan, az Emberszabású Majmok Központjának alapítója több mint harminc orangutánról gondoskodik az általa vezetett menhelyen. Szinte mindegyikük felnevelése kézzel történik, már hosszú évek óta. Ragan megerősítette, hogy ezek az orangutánok sikeresen működő társas párkapcsolatokban vagy kisebb csoportokat alkotva élnek a menhelyen. Az Emberszabású Majmok Központjában három évvel ezelőtt egy kézzel nevelt orangutánpárnak utódja is született, akit az orángutánpár sikeresen felnevelt (ennek az utódnak a megfoganása a sikertelen születésszabályozásnak tudható be).
Egyes állatkerti vezetők a fiatal és teljesen egészséges állatok leölését a felelősségteljes állatkerti populáció kezelés módjának tartják, a rendelkezésre álló férőhely és az anyagi források korlátozott volta miatt, vagy a környezetgazdagítás egyik formájának tekintik. Mi azonban nem hiszünk abban, hogy ez a megoldás elfogadható volna: ezeknek az érző állatoknak mindegyike egy külön egyén, és mint ilyen, tisztelettel kell bánni velük. Egyetlen állatot sem szabad leölni, kivéve, ha bizonyíthatóan azzal szolgálnánk az állat mindenek felett álló érdekét: ha az állatnak olyan fizikai problémája volna, amely nem gyógyítható, és amely nagy fájdalmat jelent vagy folyamatos állapotromlást okoz számára. Az állatkerti közösség felelőssége, hogy csak akkor engedje szaporodni az állatokat, ha esélyt tudnak adni ezeknek az egyedeknek egy boldog, teljes élet megélésre. Ha ez nem lehetséges, akkor nem szabad hagyni szaporodni ezeket az állatokat, és vagy továbbra is be kell mutatni őket az állatkertben, vagy egy magas színvonalú ellátást biztosító menhelyen kell elhelyezni őket.
Az egészséges állatok leölésének ez a politikája szöges ellentétben áll a világ számos akkreditált állatkertjének és menhelyének erőfeszítéseivel, amelyek azt tűzték ki célul, hogy segítsenek minden egyes gondozásukban lévő állaton. Számos orangután- és csimpánzbébi, valamint más emberszabású majom kölyök kerül be afrikai és indonéziai menhelyekre, ahol a gondozók mindent megtesznek azért, hogy teljes életet biztosítsanak számukra. Nagyra méltányoljuk ezeknek a gondozóknak a hihetetlen elkötelezettségét, akik éjjel-nappal gondoskodnak ezekről az elárvult állatokról, amíg teljes mértékben integrálhatók lesznek a fajtársaik közé. Ezek a kézzel nevelt bébik új életet tudtak kezdeni a menhelyeken, és többük esetében sikeres visszavadításra került sor Afrikában és Ázsiában, ahol már természetes környezetükben élhetik a saját életüket, anélkül, hogy függeniük kellene az emberektől, vagy akár csak foglalkozniuk kellene velük. Ráadásul minden emberszabású majom veszélyeztetett, az orangutánok pedig kritikusan veszélyeztetett státuszúak.
„Felfoghatatlan, hogy az állatkert úgy döntött a bébi megöléséről, hogy előtte egyeztetett volna a lehető legtöbb szervezettel. Az az elpusztított bébi egy önálló egyén volt, és nem lehet azt kijelenteni, hogy nem élvezte volna az életét, még akkor sem, ha az esetleg egy nem szokványos élet lett volna.” Dr Jane Goodall
A fotón jobbról balra: a JGI Etikai Bizottságának három tagja – Dr. Koen Margodt, Dr Jane Goodall, és Dr. Rick Quinn.
A Bázeli Állatkertnek időt kellett volna szánnia arra, hogy megoldást találjon Revital utódja számára. A bébi meleg, barátságos új otthonra lelhetett volna egy másik állatkertben vagy menhelyen, miután meghatározott ideig egy gondozó biztosította volna számára a megfelelő ellátást. Egy tapasztalt orangután nőstény, mint pótanya segíthetett volna a bébi felnevelésében. Az az időtartam, amelyet az emberi gondozás, kézzel nevelés alatt töltött volna a bébi, nem veszélyeztette volna az orángután pótanya által való felnevelés sikerét. De minden esélyt elszalasztottak. Ezt a bébit mindössze négy napos korában ölték meg – ez az időtartam nem volt elég hosszú alternatív megoldások keresésére.
Nyomatékosan felszólítjuk a nemzetközi állatkerti közösséget, hogy utasítsa el az egészséges állatok leölésének elvét. Minden egyes állatkert és menhely számára megtiszteltetésnek kell lennie, hogy gondoskodhat az állatok egyedeiről. Minden állatkertnek és menhelynek meg kell fogadnia, hogy minden általuk bemutatott állatról mint egyénről gondoskodik. Ezek az állatok nem vagyontárgyak, olyan döntéseket kell hozni, amelyek maguknak az adott egyedeknek az érdekeit szolgálják. Sok kézzel nevelt orangutánbébi és más emberszabású majom gyereknek boldog, új élet adatott meg, társas csoportjaikban saját életüket tudják élni a világ számos menhelyén.
Az állásfoglalás aláírói a Jane Goodall Intézet Globális Etikai Bizottságának tagjai: Dr. Jane Goodall, Dr. Marc Bekoff, Dr. Kerry Bowman, Chris Heyde, Dr. Koen Margodt, Mary Peng és Dr. Rick Quinn.
