A közösségek képesek megvédeni az ökoszisztémát

Jane Goodall Intézet TACARE programja szerint a megoldás a közösség által irányított természetvédelem

Fordította: Szabó Anna

 

 

Általában a helyi emberek kötődnek legjobban az őket körülvevő környezethez. Elkötelezettek irányába, és törődnek a megőrzésével.

Ez inspirálta a Jane Goodall Intézet Tacare-módszerét. Ez a közösség által vezérelt megközelítés, amely képessé teszi az embereket az őket körülvevő ökoszisztémák megőrzésére és védelmére. [1]

A Tacare-t (ejtsd: „ta-CAR-reh”) az intézet tudósai és természetvédői fejlesztették ki. Ez lehetőséget biztosít a helyi embereknek a természetvédelmi erőfeszítések irányítására és a környezet védelmét szolgáló döntések meghozatalára.

A Jane Goodall Intézet egy 1977-ben alapított nemzetközi természetvédelmi szervezet, amely a világszerte elismert etológus és aktivista vízióját és munkáját viszi előre.[2]

Dr.Goodall csapata a Tacare mögött meghúzódó történeteket a „Voices, Local Choices: The Tacare Approach to Community-Led Conservation” („Hangok, helyi választások: A Tacare megközelítés a közösség által irányított megőrzéshez”) című könyvben osztja meg.

Dr. Lilian Pintea, a Jane Goodall Intézet USA természetvédelmi alelnöke és a könyv társszerkesztője beszélgetett a Treehuggerrel a módszerről.

Hogyan közelíti meg a Tacare a természetvédelmet?

Amikor Dr. Goodall a 1990-es évek elején átrepült a tanzániai Gombe felett, látta, hogy az emberi közösségek nyomást gyakorolnak az ökoszisztémákra, ez az erőforrások elvesztését és így a csoportok szenvedését idézi elő. A Tacare egy bevált modell és holisztikus, egy közösség által vezérelt megközelítés, amelyet Dr. Goodall 1994-ben képzelt el és hozott létre válaszként, amely ma az emberek életének javítására és a biológiai sokféleség megőrzésére összpontosít.

A Tacare megközelítés egy keretrendszer; segíti a helyi közösségeket saját fejlesztési céljaik és megoldásaik kidolgozásában, amelyek figyelembe veszik a természetet is. A világ legtöbb természeti erőforrásának gondozójaként a helyi és az őslakos emberek kapcsolódnak legjobban és őket érinti a leginkább az ökoszisztémájuk, amelynek részei. A Jane Goodall Intézet Tacare megközelítése nemcsak a helyi közösségeket vonja be, hanem arra is törekszik, hogy biztosítsa: a helyi emberek és intézmények határozzák meg és vezessék mind a fejlesztési, mind a természetvédelmi döntéseket a régiójuk területén, miközben saját környezetük jobb gondozóivá válnak.

 

 

Mi Dr. Goodall módszerének háttér története?

A történet 1960-ban kezdődött, amikor Dr. Goodall először érkezett Gombébe, hogy csimpánzokat tanulmányozzon. Jane felismerte a helyi emberek szükségleteit. Megértette, hogy saját hagyományos tudásuk és a környezetükhöz fűződő kulturális kapcsolataik jelentős betekintést nyújtanak az emberek és szeretett csimpánzai szükségletei közötti átfedésbe, valamint a megosztott tér részeiként felmerülő kihívásokba.

Fokozatosan egy holisztikusabb nézőpont alakult ki benne, és Jane elkezdte mélyebben megérteni az emberek és a környezet kapcsolatát. Arra jött rá, hogy az emberi fejlődéssel és természetvédelemmel kapcsolatos összetett problémákat a kollektív kihívások és megoldások nagyobb rendszerén keresztül kell megközelíteni. Amikor Jane átrepült Gombe felett, és látta, hogy fák szigetévé vált, teljesen körülvéve emberi településekkel, mezőgazdasági parcellákkal és lepusztított domboldalakkal, megértette, hogy ha nem foglalkoznak az elszegényedett közösségek szükségleteivel, Gombe és vadvilága nem fog túlélni.

Dr. Goodall és munkatársai 1994-ben tanzániai alkalmazottakból álló csapatot állítottak össze, hogy kapcsolatba lépjenek a Gombét körülvevő közösségekkel, meghallgassák igényeiket, és segítő programot dolgozzanak ki. A Tanganyika-tó Vízgyűjtő-, Erdőfelújításó és Oktatási Projekt (Tanganyika Catchment, Reforestation and Education Project), a Tacare közösségek által irányított természetvédelmi megközelítéséhez vezetett, amely ma az afrikai csimpánzok elterjedési területén vezérli munkánkat, és világszerte terjed.

Mi az előnye annak, ha a helyi közösségekre bízzák a cselekvést és nem a természetvédőkre?

A helyiek állnak leginkább kapcsolatban környezetükkel, és az egészséges ökoszisztémákra támaszkodnak az alapvető szolgáltatások elérésében, mint a tiszta vízhez való hozzáférés. Ők a legsebezhetőbbek és a leginkább érintettek, amikor a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma nyújtotta szolgáltatások megszűnnek.

Ha hozzávesszük a tényt, hogy a bennszülöttek területein található a világ fennmaradó biológiai sokféleségének körülbelül 80%-a, és a Föld területének 65%-a bennszülöttek vagy helyi közösségek közös tulajdonában és használatában van, világossá válik, hogy a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképesség jövője a helyi emberek kezében van. A természetvédelemmel  foglalkozó szakembereknek együtt kell működniük a helyi emberekkel, mint partnerekkel, hogy jobb jövőt teremtsenek a vadon élő állatok, az emberek és közös környezetük számára.

Ha rendelkezésre álló legjobb adatokat és ismereteket felhasználva jelölik ki és hozzák létre a védett területeket a helyi közösségekkel együttműködve, akkor ezek a területek fontosak és hatékonyak lesznek a fajok számára kritikus élőhelyek megmentésében. Ha így közelítjük meg a védett területeket, mind az ökoszisztémák, mind az emberi élet virágozhat. Mégis, van egy „utolsó mérföld” probléma a természetvédelem terén, és sürgősen több erőforrásra és kapacitásra van szükségünk a helyi közösségek támogatásához és eléréséhez. Több innovatív megközelítésre is szükség lenne a Tacare közösségek pozitív hatásának támogatására és faluról falura való terjesztéséhez, táj-specifikus területi tervek segítségével, amelyek végső soron globális léptékű stratégiává formálódnak.

 

 

Ezt hogyan és hol valósították meg eddig?

Tacare-t 1994 óta több száz közösségben valósították meg Tanzániában, Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Kongói Köztársaságban és Szenegálban, abban a reményben, hogy a világ minden tájára kiterjedhet.

A Tacare öt fő elvet követ: elkötelezettség, megfigyelés, megértés, cselekvés és támogatás. Minden a tulajdonlásról szól – a helyi közösségek birtokolják és vezérlik a saját fejlesztési és területrendezési döntéseiket. A megfelelő elköteleződéssel kezdődik. A JGI minden esetben közvetlenül együttműködik a közösség tagjaival és vezetőivel, a falu önkormányzataival és más intézményekkel, hogy a helyi szokásokat és kormányzati politikákat követve párbeszédet kezdeményezzen.

Az aktív hallgatás a Tacare egyik kulcsfontosságú vezérelve, amellyel az emberek szívét és elméjét az együttérzés és az empátia számára lehet megnyerni. Ez nem csak azt jelenti, hogy a helyi emberek szükségleteire és aggályaira kell figyelni, hanem meg kell hallani és értékelni kell meglátásaikat, értékeit, hiedelmeiket és a generációs tudásukat is.

 

Pintea elmagyarázza, hogy a megközelítés egyesíti a helyi és a bennszülött ismereteket az adatokkal, tudománnyal és technológiákkal, hogy a felhasználók láthassák a fákat, a házakat, a farmokat, a gyalogutakat és vízforrásokat. Ekkor mindenki rendelkezik egy közös tudással a területről, és megvizsgálhatja, hogy az emberek, állatok és a környezet szükségletei hogyan kapcsolódnak egymáshoz és függenek egymástól.

Ily módon az emberek nemcsak az erdőirtást láthatják a település egyik részén, hanem azt is, hogy a fapusztulás hogyan vezetett földcsuszamláshoz, miközben a falu más részein a vízforrások minőségének romlását is okozta. A közösségek felhasználhatják ezeket a részletes térképeket arra is, hogy megvitassák és eldöntsék, mit tegyenek ezügyben, hogyan tudnák jobban használni földjeiket.

Végül, a Tacare segíti a cselekvést, felhatalmazza az egyéneket, a közösségi vezetőket és a közösségi alapú szervezetek egyéb tagjait arra, hogy maguk valósítsák meg helyi megoldásaikat. A helyi tudósok kutatásainak és az olyan eszközöknek, mint az Esri féle Survay 123-asnak a felhasználásával adatok gyűjtésére, nyomon követésre és a megvalósítás tudosítására, a közösségek fel vannak vértezve arra, hogy lássák az átfogó képet és a napi terveket is, így végül megszerezzék és felmérjék a közösségi fejlesztések eredményeit, és a természetvédelmi sikereket. A Tacare folyamat egyik fontos lépése, a támogatás része a „Visszalépés” szakasz: ha a közösség úgy dönt, hogy nem vesz részt, vagy ha valódi fenntartható gyakorlatokat indítottak el.

Ezek a fázisok nem mindig szekvenciálisak, és nem is lineárisak. Inkább interakciók és visszacsatolási hurkok hálóját alkotják, amelyek mindegyike változhat azok kezében, akik számára a Tacare-t tervezték. A Tacare arra törekszik, hogy az állatok, az emberek és a környezet igényeit dinamikusan és kölcsönösen összehangolja, és célja, hogy fenntartható legyen – mindenki számára hosszú távon hozzon hasznot.

Milyen példák vannak arra, hogyan gyakorolják ezt a közösségek? (Vagy, hogyan lehet ezt gyakorolni?)

Emlékszem, amikor 2000-ben elkezdtem dolgozni Dr. Jane Goodall-lal és kollégáival a Gombe Nemzeti Parkban és a tanzániai Nagy-Gombe ökoszisztémában, megnéztük az 1958-as történelmi légi felvételeket, valamint az első 1972-es Landat-műholdképeket a NASA-tól és az USGS-től. Az egész tájat a Gombéhoz kapcsolódó erdők, cserjések és mezők mozaikja borította. Amikor 2001-ben megkaptuk az első 1 méteres felbontású műholdképet az Ikonostól, megdöbbenve láttuk, hogy a parkon kívüli erdők és mezők többségéből kisgazdaság vagy település lett, esetleg olyan könnyen értékesíthető terményeket termesztenek rajtuk, mint az olajpálma.

2005-re a Nagy-Gombe ökoszisztéma helyi közösségei mind gyakrabban tapasztaltak földcsuszamlásokat, villámárvizeket és patakeróziót az erdőborítás mértékének csökkenése miatt. A helyi közösségek érzékelték ezt a problémát, és úgy döntöttek, hogy kidolgozzák a földhasználati terveiket a JGI Tacare csapatának segítségvel és az USAID támogatásával.

Napjainkban, meséli, a nagy felbontású képek segítségével látják a sok erdős terület helyreállását, amelyeket a helyi közösségek által létrehozott rezervátumok tesznek lehetővé. A felügyelők figyelik az erdőket, és megosztják a tapasztalataikat a helyi vezetőkkel. A rendszer műholdas adatokkal és civil tudósok információval látja el az olyan embereket, akik a környezetet befolyásoló döntéseket hoznak.

 

 

Miért fontos, hogy egy adott területen érintett emberek legyenek felelősek a végrehajtásért?

Amit a Gombe környéki helyi közösségeknek sikerült elérniük, az megváltoztatta a természetvédelemről alkotott véleményemet. Figyelemreméltó volt látni, ahogyan az innovatív technológiákat használják és kihasználják a társadalmi és ökológiai rendszereink ellenálló képességének kiépítése érdekében, ez reményt ad nekem.

Néhány évvel ezelőtt lehetőségem nyílt arra, hogy csatlakozzak tanzániai kollégáinkhoz, és meghallgassam a helyi közösségeket, akik megosztoták a műholdas képeken látható változásokról alkotott nézeteiket. Az egyik nő a műholdképeken egy olyan területre mutatott, ahol korábban a farmja volt, nagyon közel a házához. Át kellett költöztetnie a gazdaságát, mert a falu földhasználati terve ezt a mezőgazdasági területet falusi erdőrezervátumként határozta meg. Most minden nap egy órát kell gyalogolnia a meredek dombokon, hogy elérje új farmját.

Megkérdeztem, hogy megérte-e a falusi erdőrezervátum. A 2005-ös műholdképen rámutatott az erdőtlen dombokra és egy erodált patakra, és azt mondta: „Látod, akkoriban nem voltak fák a dombokon, és ehhez hasonló földcsuszamlások voltak, és a patak nagyon erodálódott. Az, az épület a patak közelében egy iskola. Egy nap egy villámárvíz majdnem elpusztította az iskolát. Akkoriban két gyermekem volt abban az iskolában. Most nézzük meg a legutóbbi képet, láthatjuk, hogy 2014-re a fák visszatértek, és emiatt a patak állapota is javul. Naponta egy órát sétálok, de tudom, hogy a gyermekeink biztonságban vannak.”

Ez egy erőteljes személyes történet, amely elmagyarázza, miért elengedhetetlenek a helyi igények és perspektívák a megőrzéshez. Amikor a falusi vezetőségtől egyenként megkeresték a gazdákat, hogy támogassák az új falusi erdőrezervátumokat, sokan, mint ez a nő, akivel beszéltem, beleegyeztek abba, hogy gazdaságaikat a közösségük javára elköltöztessék. A JGI Tacare megközelítésnek köszönhetően erdőik helyreállítása, gondozása és védelme egy olyan döntéshozatali folyamat részévé vált, amelyet maguk a helyi emberek vezérelnek és irányítanak, közvetlenül javítva jólétüket és megélhetésüket.

Miért olyan fontos ez Dr. Goodallnak és csapatának?

A világ soha nem látott kihívásokkal néz szembe. Az éghajlat, a biológiai sokféleség és minden földi élet veszélyben van. A tudósok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk a zoonótikus betegségek okait, például a természetes élőhelyek pusztulását szerte a világon, a vadhús és a vadon élő állatok kereskedelmét, valamint a pusztító nagyipari gazdálkodást, akkor olyan vírusokkal fertőződhetünk meg, amelyek még a COVID-19-nél is komolyabb járványokat okoznak.

Dr. Goodall üzenete a világnak az, hogy össze kell kapcsolnunk az agyunkat a szívünkkel, és megfelelően kell használnunk az őslakosok tudását, a hagyományos tudást, valamint a tudományt és az innovatív technológiáikat, hogy bölcsebb döntéseket hozzunk arról, hogyan éljünk és éljünk együtt a természet részeként. A JGI-nél a Tacare-t bevált modellnek tekintjük, amely hosszú távon segíthet felszabadítani a helyi emberek erejét, és előmozdítja a kollektív természetvédelmi hatás növelését az egész világon.

A tanzániai erdők, vízgyűjtők és csimpánz élőhelyek helyreállításától kezdve az ugandai faültetésen át, a fenntartható megélhetés, például a méhészet támogatásáig és a mikrohitel-hitelek megkönnyítéséig a JGI Tacare közösség által vezérelt megközelítése hatékony, helyi tulajdonban lévő természetvédelmi döntéshozatali tereket és folyamatokat hoz létre. A Tacare-en keresztül technológiai szolgáltatók, tudósok, helyi közösségek, kormányzati döntéshozók és mások párbeszédet folytathatnak, közös megértést és bizalmat alakíthatnak ki, és ezeket az adatokat és tanulságokat közös tudássá és bölcsességgé alakíthatják, ami végső soron jobb döntésekhez vezet az emberek, az állatok és közös környezetünk számára.

[1] Dr. Lilian Pintea, Jane Goodall Intézet USA természervédelmi alelnöke

[2] "The Jane Goodall Institute." Jane Goodall.

Janegoodall Logo

Minden egyes apró cselekedet számít.
Minden egyes ember, minden egyes nap és minden egyes percben tehet azért hogy jobb legyen a világ.
-
Dr.Jane Goodall

Cím: 1026 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 41.

Telefon: Kádár András, 06-30-724-0274

E-mail: info (kukac) janegoodall (pont) hu

Adószám: 18122284-1-42

Error
Whoops, looks like something went wrong.