A kutatók rájöttek arra, hogy a csimpánzközösségek helyi dialektusban gesztikulálnak
Fordította: Engi Csilla
Fotó: Adrian Soldati
A St. Andrews Egyetem kutatói felfigyeltek arra, hogy az ugandai Budongo-erdőben élő két szomszédos csimpánzközösség egyedei különböző gesztuális (taglejtések, mutogatás útján kifejezett) dialektusban („nyelvjárásban, tájszólással”) kommunikálnak a csoportjuk tagjaival a levelek átalakítására irányuló mozdulataik során.
A január 5-én a Scientific Reports-ban közzétett tanulmány szerint egy adott csimpánzközösség tagjai a saját közösségük által előnyben részesített levél-átalakító taglejtéseket, gesztusokat használnak, a szomszédos csoportoknál ugyanakkor ettől különbözőek figyelhetők meg, így minden csoport saját gesztuális dialektussal rendelkezik.
A csimpánzok társadalmi életének szerves része a gesztuális (taglejtések útján kifejezett) kommunikáció. A csimpánzok taglejtéseket használnak a táplálékkérésnél, a szociális interakciókban és a verekedések után egymás kiengesztelésére. A taglejtéseknek számos formája ismert: vannak, amelyek végrehajtásában csak a kezek vesznek részt, vannak, amelyek egy másik egyed megérintését is magukba foglalják, és vannak olyanok, amelyek a csimpánzok környezetében található közös tárgyak, például botok, fák és levelek manipulálására, átalakítására irányulnak.
Például a levelekre irányuló mozdulatok magukban foglalhatják a levelek átalakítását: ezekben az esetekben egy jellegzetes hang kíséretében tépik szét a levelet, vagy úgy szaggatják le sorban a szárról, mintha egy százszorszép szirmait tépkednék le egymás után – „szeret, nem szeret”. Ezek a különféle levélátalakító mozdulatsorok nagyon hasonlóak, és szinte az összes tanulmányozott csimpánzközösségben megfigyelhetők voltak Kelet- Afrikától egyészen Nyugat-Afrikáig. Azonban a kutatóknak most először sikerült kimutatniuk, hogy minden csoport saját levélátalakító taglejtés-stílussal vagy dialektussal rendelkezik, és ezek a különbségek nem magyarázhatók az erdei környezetben tapasztalható vagy genetikai különbségekkel.
Levéltépkedés. Videó: Gal Badihi
„Az emberi dialektusokhoz hasonlóan a két közösség által használt gesztusok különböző formáit ugyanabban a kontextusban használják, és úgy tűnik, hogy ugyanazzal a jelentéssel bírnak.” (Közismert például a magyar dialektusban az úgynevezett ö-zés, amikor e helyett ö-t ejtenek: ember – embör; eszik – öszik. Tehát ugyanaz a szó, ugyanazzal a jelentéssel, de más kiejtéssel.)
A nyelvjárásokat gyakran az emberi és nem-ember állati társadalmak alapvetően kulturális jellegű összetevőjének tekintik. Míg a csimpánzokról kimutatták, hogy nagyon jók az egymástól történő társas tanulásban – például abban, hogyan lehet a megfelelő eszközt elkészíteni –, a tudósok csak kevés esetben találtak bizonyítékot arra, hogy a társadalmi környezetük is alakítja kommunikációjukat. Ez az új felfedezés arra enged következtetni, hogy más, közismerten kiválóan kommunikáló állatokhoz hasonlóan – mint az énekesmadarak, a bálnák és az emberek – a csimpánzok a gesztuális kommunikációjuk bizonyos aspektusait társas tanulás révén sajátítják el.
Miként azt a vezető szerző, Dr. Cat Hobaiter kifejtette: „Ezek a taglejtések meglehetősen gyakoriak, azonban a sűrű erdőben nehéz kivenni a részleteket – ezért aztán kipróbáltuk, milyen „csimpánzrégész” lenne belőlünk. Miután a csimpánzok befejezték a taglejtésekkel kísért cselekvést, odamentünk, és megvizsgáltuk a levélmaradványokat. A különböző módon széttépkedett levelek más-más mintát mutattak – így ki tudtuk deríteni, hogy melyik csimpi melyik stílust használja."
Levelek csipkedése. Videó: Cat Hobaiter
Hozzátette: „Több oka lehet ezeknek a levélátalakító gesztusoknak, de a Budongo-beli csimpánzoknál leggyakrabban egyfajta ’csajozós szövegnek’ tekinthetők – így flörtölnek a csimpánzok egymással. És mint kiderült, nem elég, hogy végre a csimpánzfiú – összeszedve minden bátorságát – megkérdezze a csimpánzlányt, benne lenne-e a dologban, ráadásul még azzal is tisztában kell lennie, hogyan kell mindezt a helyi ’stílusban’ előadni."
Gal Badihi hozzátette: „Érdekes módon úgy tűnik, hogy az egyik közösségből a másik közösségbe átköltöző nőstények képesek voltak megérteni annak a közösségnek a dialektusát, amelyhez újonnan csatlakoztak. Ez azt mutatja, hogy a csimpánzok képesek egész életük során, még felnőttként is rugalmasan megtanulni az „idegen” nyelvjárások használatát és megértését".
A kelet-afrikai csimpánzok szomszédos közösségeinél a levéltépkedésben és más levélmódosító taglejtésekben megmutatkozó dialektusok című tanulmány a Scientific Reports-ban jelent meg.
