Afrikai orvvadász-ellenes női alakulatok – III.

Írta: Andrea Sachs

Fordította, és összeállította: Mészáros Adrienne

Az afrikai kontinensen több különleges, kizárólag női vadőrökből álló egység is tevékenykedik. Sorozatunk első részében a Fekete Mambák tevékenységéről olvashattatok, a második részben a zimbabwei Akashinga alakulatról írtunk, a harmadik részben a maszáj nőkből álló Team Lioness-t mutatjuk be.

Team Lioness

Az IFAW (Nemzetközi Állatjóléti Alap) által támogatott egység tagjai a kenyai Amboseli Nemzeti Park területén járőröznek. Fotó: Will Swanson/ International Fund for Animal Welfare

Ami Dél-Afrikában a Fekete Mambák vagy Zimbabwéban az Akashinga, az Kenyában a Team Lioness (Nőstény Oroszlán Csapat) – egy kizárólag női vadőrökből álló, speciálisan kiképzett orrvadász-ellenes alakulat, amelyet az IFAW (Nemzetközi Állatjóléti Alap) hívott életre 2019-ben.

A Nemzetközi Állatjóléti Alapot (IFAW) Brian Davies alapította 1969-ben. Ez egy globális nonprofit szervezet, amely az állatok és az emberek együttéléséért és boldogulásáért küzd. Szakértőikkel és önkénteseikkel több, mint 40 országban és a világ tengerein-óceánjain tevékenykednek – megmentik a veszélybe került állatokat, majd ezeket rehabilitáció után igyekeznek természetes környezetükbe visszatelepíteni. Emellett az élőhelyek védelmét és helyreállítását is célul tűzték ki, és ezt a helyi közösségekkel, kormányzati és civil szervekkel, vállalkozásokkal együttműködve valósítják meg.

2012 óta az IFAW többek közt a kenyai Nairobitól 216 kilométerre délkeletre fekvő Amboseli Nemzeti Park vadvilágának megőrzésén dolgozik a helyi törzsekkel együttműködve. A vadon élő állatok élőhelyét biztosítják és igyekeznek mérsékelni a vadakat fenyegető veszélyeket. A park legalább 50 emlősfajnak ad otthont, köztük több mint 2000 elefántnak.

Az Amboseli Nemzeti Park mintegy 2,000 elefántnak ad otthont. Fotó: Paolo Torchio/IFAW

A Team Lioness ötlete egy helyi maszáj vezetőtől és a nőjogi szószólótól, Kirayian Katamboitól származott, akit Mama Esther-ként ismernek. (A „mama” kifejezést a közösségben az idősebb nők tiszteletteljes megszólításaként használják.)

Ő kereste meg az IFAW-ot azzal a kéréssel, hogy a szervezet hozzon létre egy női vadőrökből álló alakulatot. Az IFAW támogatta az ötletet, így alakult meg a Team Lioness.

A női vadőrök egy vegyes nemű modellben a férfi vadőr-egységek részét képezik, ahol a maszáj őslakos közösség mind a 8 klánját egy-egy női vadőr képviseli, hogy minél nagyobb közösségi részvételt biztosítsanak. Mama Esther és az IFAW közösen választotta ki a leendő női vadőröket.

A kiválasztási folyamat szigorú volt, és többek közt a vezetői képességeken, a fizikai erőnléten és az erkölcsi feddhetetlenségen alapult. Míg az Akashinga és a Fekete Mamba esetében a tagfelvételhez iskolai végzettséget is megkövetelnek, a Team Lioness esetében nem volt elvárt minimális iskolai végzettség, így az „oroszlán-hölgyek” között vannak olyanok, akik a családjukban elsőként helyezkedtek el.

Ez nemcsak arra adott nekik lehetőséget, hogy a rokonaikat anyagilag támogassák, de a férfiak által dominált közösség megbecsülését is kivívták.

A Team Lioness és az Olgulului Community Wildlife Rangers tagjai együtt járőröznek. (Fotó: Paolo Torchio/IFAW)

A nyolc 19 és 30 év közötti nő mindegyike a maszáj törzshöz tartozik. Sok lány ebből az etnikai csoportból már 10 éves korában elhagyja az iskolát, és még azoknak is, akik tovább tanulnak, csak korlátozott álláslehetőségük van, különösen az olyan területeken, mint a vad- és természetvédelem. A maszáj asszonyok mélyen kötődnek a földhöz, ahol élnek és egyúttal a közösségeikhez is.

A helyi vadvilág és a táj egyedülálló ismerete ideális jelöltté teszi őket a természetvédelmi tevékenységeknél, de egészen eddig a szigorúan patriarchális közösségi létforma nem tette lehetővé, hogy aktív szerepet vállaljanak egy kizárólag férfiak számára fenntartott munkakörben.

Az újoncokat egy intenzív háromhetes tanfolyamra irányították, ahol többek közt megtanulták, hogyan lehet nyomon követni és lebuktatni az orvvadászokat. Az egység az Olgulului Community Wildlife Rangers (OCWR) felügyelete alatt védi a hagyományos maszáj közösségi területet, amely az Amboseli Nemzeti Parkot veszi körül.

A Team Lioness tevékenysége magában foglalja a vadvilágot fenyegető potenciális veszélyek észlelését, még mielőtt túl késő lenne. A férfi ranger-ekkel együtt járőröznek – az Olgulului közösségnek összesen 84 vadőre teljesít szolgálatot a mintegy 150,000 hektárnyi területen – és ennek során felkutatják az illegális vadászat nyomait, például csapdákat és hurkokat, valamint információkat gyűjtenek a helyi közösség tagjaitól. Az állatok számlálása is az ő feladatuk.

A Team Lioness vadőre, Ruth Sikeita a zebrákat figyeli járőrözés közben. . (Fotó: Will Swanson/International Fund for Animal Welfare)

Az Team Lioness tagjai alaptáborokban élnek, távol a családjaiktól és a barátoktól, de havonta hét szabadnapot kapnak, amikor meglátogathatják szeretteiket. A koronavírus-járvány új kihívások elé állította őket. A szafari-turisták jelenléte korábban távol tartotta az orvvadászokat, de a nemzetközi látogatók számának csökkenése arra kényszerítette a vadőröket, hogy fokozzák a járőrözés intenzitását.

Ráadásul a nők körülbelül négy hónapig nem térhettek haza, hogy elkerüljék a megfertőződést vagy a vírus továbbadását. De még ezekben a nehéz időkben is erős maradt a Team Lioness iránti elkötelezettségük és hivatástudatuk.

Sikeita egyike a csapat nyolc női tagjának, akik 19 és 30 év közöttiek. Az alaptáborokban élnek, és jellemzően a szabadnapjaikon láthatják csak a családjukat. A járvány egy részében négy hónapig nem térhettek haza.

Fotó:(Will Swanson/International Fund for Animal Welfare)

Ahogy a Fekete Mambák és az Akashinga esetében, úgy a Team Lioness-nél is hamar kiderült, hogy a női vadőrök rendkívül hatékonyak az információgyűjtésben, mind a személyes találkozások szintjén, mind a helyi közösségekben és a szomszédos falvakban lévő közösségi hálózataik között.

A helyi vadőröket képző szervezetek immár tudatosan lépnek előre a hírszerzésen alapuló orvvadászat elleni tevékenységek felé, ami azt tükrözi, hogy egyre jobban felismerik a professzionális hírszerzési gyakorlatok fontosságát a természetvédelemben. És ugyanúgy, mint az első két alakulat esetében, a Team Lioness-nél is az derült ki, hogy a női vadőrök sokkal jobban ellenállnak a korrupció kísértésének, mint férfi társaik, ami szintén az önbecsülésük növekedéséhez és az egységük iránti lojalitás megerősödéséhez vezetett.

A Team Lioness tagjai az egyik szabadnapjukon hagyományos törzsi viseletben (Fotó: Patrick Papatiti, Olgulului Community Wildlife Rangers)

További hasonlóság a három afrikai orvvadász-ellenes egység tevékenységében, hogy munkájuk kulcsfontosságú eleme a közösségi ismeretterjesztés és a társadalmi tevékenységek, például az étkezési és táplálkozási programok, valamint a fiataloknak szóló általános oktatási projektek.

És bár Kenyában a maszáj közösség idős elöljáróit nem volt egyszerű meggyőzni az egység létjogosultságáról, az „oroszlán-hölgyek” olyan sikeres munkát végeztek, hogy újabb tagok felvételét, sőt, újabb női vadőr-egységek felállítását tervezik Afrika-szerte. A Team Lioness tevékenysége – a Fekete Mambákhoz és az Akashingához hasonlóan – nemcsak a helyi vadvilág megőrzéséhez járult hozzá, hanem utat nyitott a nők egy újabb generációja számára a természetvédelem és végső soron a munka világába. Ahogy Purity Lakara, a Team Lioness tagja megfogalmazta:

„Sok lány és nő szeretne ránk hasonlítani, mert látják a változást, amit az otthonainkba hoztunk. Az én családom most már egy jobb otthonban él és jobban él a munkámnak köszönhetően.”

Források:

The Washington Post - Team Lioness shakes up the ranks of Kenya’s formerly all-male wildlife rangers, 2021, Andrea Sachs

IFAW – IFAW is transforming what it means to be a woman ranger, 2022, Sharon Nankinyi