Az afrikai főemlős-menhelyeket is sújtja a klímaváltozás
Írta: Tina Deines
Fordította: Mészáros Adrienne
- Miközben egyre több kutatás vizsgálja, hogyan hat az éghajlatváltozás a vadon élő emberszabásúakra, az őket befogadó és gondozó menhelyek is érzik a felmelegedés negatív hatásait.
- A menhelyeket Afrika-szerte sújtják a változó időjárási jelenségek, ideértve az aszályokat és az árvizeket is, amelyek egyre nagyobb kihívások elé állítják a főemlősök gondozóit.
- A szélsőséges időjárás emellett a természetvédelmi területeken növeli az emberek és a vadon élő állatok közötti konfliktusok valószínűségét és megnehezíti a menedékhelyeken dolgozók, valamint családjaik és közösségeik mindennapi életét.
2024 áprilisában az átlagot meghaladó csapadékmennyiség miatt a kenyai Ewaso Nyiro folyó kilépett a medréből és elárasztotta a környező területeket, óriási pusztítást okozva az itt élőknek, köztük a több mint két tucat mentett csimpánznak a Sweetwaters Chimpanzee Sanctuary-ben.
A legfrissebb kutatások előrejelzései szerint a következő három évtizedben az afrikai emberszabásúakat egyre nagyobb mértékben sújtja majd az éghajlatváltozás, és olyan szélsőséges jelenségekkel kell szembenézniük, mint az erdőtüzek, az áradások és a hőhullámok. Azonban nemcsak a vadon élő főemlősöket sodorja veszélybe a globális felmelegedés: szerte a kontinensen a menhelyek is érzik már a hőséget.
„Az éghajlatváltozás már eddig is óriási hatást gyakorolt a menedékhelyekre” – mondja Kaitlyn Bock programvezető a PASA-nál (Pan African Sanctuary Alliance), ami a vadállatokat befogadó menhelyek ernyőszervezete az afrikai kontinensen. „A klímaváltozás összes aspektusa befolyásolja a működésüket – a megnövekedett csapadékmennyiségtől kezdve az egyre súlyosbodó aszályos időszakokig.”
Bock szerint a változások szemmel láthatóan gyors ütemben zajlanak a PASA mind a 23 tagszervezeténél, ahol gorillák, csimpánzok, bonobók és egyéb főemlősök gondozásával foglalkoznak.
„Habár azt gondolnánk, hogy az éghajlatváltozás fokról fokra megy végbe az évek múlásával, a menhelyek esetében a változás egyáltalán nem tűnik fokozatosnak.”
A Ngamba-szigeti csimpánzrezervátum turisztikai létesítményeit elöntötte a víz, mivel a telepet körülvevő Viktória-tó vízszintje soha nem látott magasságot ért el. Fotó: az ugandai Chimpanzee Sanctuary & Wildlife Conservation Trust jóvoltából
Az extrém áradásoktól a pusztító aszályokig
Bár a klímaváltozás egyaránt sújtja az összes főemlős-rezervátumot szerte a kontinensen, a hatása különböző módokon nyilvánul meg. Kelet-Afrika egyes részein például az áradások jelentik a legnagyobb gondot.
Dr. Stephen Ngulu, a kenyai Ol Pejeta Conservancy részét képező Sweetwaters vezetője és állatorvosa szerint a példátlan esőzések és az áradások számos problémát okoznak a létesítményben. Amikor az Ewaso Nyiro folyó megáradt az év elején, az árvíz megrongálta a kerítéseket és a menedékhely egyéb infrastruktúráját, valamint a csimpánzok sem tudták használni a nagyobb kifutóikat.
"Ez negatívan befolyásolja a csimpánzok életminőségét, és ha zárt területeken kell őket tartanunk, az növeli a köztük kialakuló fizikai konfliktusok kockázatát" - mondja Ngulu, hozzátéve, hogy ezek a körülmények ráadásul megsokszorozzák a fertőző betegségek kialakulásának esélyét a csimpánzpopuláción belül.
Eközben az elárasztott utak a személyzetet akadályozzák abban, hogy eljussanak ezekre a területekre és felmérjék a károkat. Mindezek tetejében a közlekedési nehézségek kihatnak a szállítmányozásra és ezzel az élelmiszerek és készletek költségeire.
„Az ilyen esetek a menhelyeken válsághelyzetnek minősülnek” – mondja Ngulu.
A szomszédos Ugandában is tapasztalható áradások komoly nehézségek elé állították a Ngamba-szigeti csimpánzrezervátumot is, mivel a létesítményt körülvevő Viktória-tó vízfelszíne korábban soha nem látott szintet ért el.
Az árvíz okozta károk láthatók az elektromos kerítés tartófalán, amely a csimpánzok kültéri kifutóját biztosítja a Ngamba-szigeti csimpánzmenhelyen. Fotó: az ugandai Chimpanzee Sanctuary & Wildlife Conservation Trust jóvoltából.
„Az El Niño esőzések kivételesen hosszúak és hevesek voltak az elmúlt évben, több mint hat hónapig tartottak, és a hagyományos esős évszakban is jóval az átlag fölötti volt a csapadék mennyisége” – meséli Dr. Joshua Rukundo, állatorvos és ügyvezető igazgató a Chimpanzee Sanctuary & Wildlife Conservation Trust-nál, amely a rezervátumot felügyeli. „És ez ebben a régióban rendszeresen bekövetkezik az elmúlt két-három évben.”
Az idei árvíz egyik legsúlyosabb következménye a látogatói létesítmények kényszerű bezárása volt, ami hátráltatta a szervezetet, hogy bevételhez jusson, amiből a menedékhelyet és a vadon élő csimpánzok védelmét is finanszírozni lehetne.
Eközben a változó időjárási viszonyok negatív hatással voltak a szervezet alternatív bevételt jelentő programjaira, amelyek keretében értékes és szívós növényeket, például burgonyát, babot és kávét termeltek. A kiszámíthatatlan esőzések gyökérrothadást és termésveszteséget okoztak, ami Rukundo szerint szintén fokozza a versenyt „a helyi közösségek és a vadon élő állatok közt a szűkös erőforrásokért, és elmélyíti az ember-vadvilág közötti konfliktust”.
Ráadásul a helyzet megoldása teljesen lefoglalja a személyzet idejét és energiáját. Rukundo elmondása szerint a dolgozóknak folyamatosan az elektromos vezetékek helyreállításával és a kerítésekben keletkezett károk kijavításával kell foglalkozniuk.
A valamivel délebbre fekvő Zambiát viszont nem az áradások fenyegetik, hanem a mind gyakoribb aszályok, amelyek országszerte hozzájárulnak az éhínség terjedéséhez és a növekvő szegénységhez.
Egy csimpánz a kenyai Sweetwaters csimpánzmenhelyen, ami traumatikus helyzetekből kimentett főemlősöknek nyújt otthont. Fotó: Ray in Manila a Wikimedia Commons segítségével (CC BY 2.0).
Peggy Motsch, a mentett csimpánzokat befogadó Chimfunshi Wildlife Orphanage Trust ügyvezető igazgatója elmondja, hogy menedékhelyük azért küzd, hogy folyamatosan táplálékot és vizet tudjanak biztosítani az itt gondozott állatoknak. A menhely együttműködik a helyi közösségekkel az élelmiszer beszerzésében, de az aszály okozta mezőgazdasági problémák ezt most megnehezítik, mondja. A Chimfunshi környezetkímélő földművelési gyakorlatot vezetett be a birtokán, de a vízhiány akadályozza a farmgazdálkodást.
Ráadásul „a víz- és élelmiszerhiány az árak növekedéséhez vezet, ami súlyos problémákat okoz a lakosságnak és a menhelynek is, mivel külső adományoktól függünk, amiből fenn tudjuk tartani az intézményt” – mondja Motsch.
Hozzáteszi: "Az éhség bűnözésre kényszeríti az embereket, ezért elkezdenek különböző anyagokat lopni a kifutóból, például fémet, amivel a kifutó biztonságát veszélyeztetik, és ezzel nemcsak a csimpánzokat, hanem a lakosságot is nagy kockázatnak teszik ki."
Természetesen nemcsak a menedékotthonokban élő állatokat sújtják az egyre súlyosbodó időjárási viszonyok. Motsch szerint a Chimfunshi munkatársai küszködnek, hogy a saját családjuk élelmezését biztosítani tudják, majd hozzáteszi, hogy a rezervátum „folyamatosan keresi annak a módját, hogyan tudnák enyhíteni az élelmezési problémákat”.
A Zambiához hasonló helyeken a vízhiány megnehezíti egészségügyi intézkedések betartatását is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy védekezni lehessen a fertőző betegségekkel szemben, mondja Bock. Például a tiszta vízhez való hozzáférés elengedhetetlen, ha olyan higiéniai szintet akarnak fenntartani, amivel megelőzhető a kolerafertőzés terjedése. A Zambiában zajló aszály megnehezíti ezt, és az ENSZ szerint a kolera vonatkozásában – ami potenciálisan halálos betegség - 21,000 fertőzéses esetet jelentettek 2023 januárja és 2024 januárja között.
„Ez csak egy példa arra a vészhelyzetre, amely nyilván érinti a csimpánzokat és a többi menhelyen élő állatot, de talán még nagyobb mértékben sújtja az embereket és az itt dolgozó személyzetet” – mondja Bock.
A töltés javítása a Ngamba-sziget csimpánzrezervátumában. A szélsőséges időjárás okozta károk helyreállítása felemészti a menhely erőforrásait és a személyzet idejét. Fotó: az ugandai Chimpanzee Sanctuary & Wildlife Conservation Trust jóvoltából.
Alkalmazkodás a változó klímához
A PASA-nak van egy speciális pénzügyi alapja, amellyel a főemlős-menhelyeket segítik a vészhelyzetek kezelésében. A szervezet például segített kifizetni a kenyai Sweetwaters-nek az infrastruktúra helyreállítási költségeit, amellyel részben enyhítették az árvíz okozta károkat. A pénz azonban csak korlátozottan áll rendelkezésre, és Bock szerint az ilyen típusú válságok egyre gyakrabban jelentkeznek, ahogy a bolygó egyre jobban felmelegszik.
Bock szerint azonban a főemlős-rezervátumok személyzete rendkívül szívós, amikor az ilyen kihívásokkal kell szembenézniük.
„Ha ebben a munkakörben dolgozik az ember, bizonyos szintű találékonyságra és rugalmasságra van szükség, ami szerintem a mi menedékotthonainkban meg is van” – mondja Bock. „Az itt dolgozók nagyon strapabíró, alkalmazkodó, erős akaratú és szenvedélyes emberek, akik rendkívül elkötelezettek – és végül is abból élünk, hogy dacolunk a kihívásokkal.”
A Chimfunshi úgy alkalmazkodik a krízishelyzethez, hogy igyekszik minél több vizet tárolni, miközben csimpánzainak továbbra is tiszta vizet biztosít még a szűkös időkben is. Ennek egyik módja az, hogy több időt hagynak a csimpánzoknak, amit a kifutóikon kívül töltenek, ezzel minimálisra csökkentik a ketrecek gyakori tisztításának szükségességét.
Ezenkívül számos rezervátum vagy partnerszervezetük olyan természetvédelmi programokat léptetett életbe, amelyek nemcsak a vadon élő főemlősök élőhelyeinek rekonstrukcióját segítik elő, hanem az erdők helyreállítását is célozzák, így ezek szén-dioxid-elnyelőként szolgálva segíthetik a klímaváltozás elleni küzdelmet. Például a Sweetwaters-nek van saját faültetési programja, bár a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok erre is negatív hatással vannak.
Bonobók (Pan paniscus) – hímek és nőstények, felnőtt és fiatal példányok alkalmi csoportosulása a kinshasai Lola ya Bonobo menedékhelyen. Kép: TK Naliaka a wikemedia commons-on keresztül (CC BY-SA 4.0).
A Kongói Demokratikus Köztársaságban a Lola ya Bonobo Sanctuary alapítója, a Les Amis des Bonobos du Congo (ABC) nevű civil szervezet létrehozta az Ekolo ya Bonobo Community Reserve elnevezésű rezervátumot, ami egy több mint 48,500 hektárnyi védett terület a Kongó-medence esőerdejében. A rezervátum nemcsak a világ egyetlen olyan helye, ahol a bonobókat visszaszoktatják a vadonba, hanem a tőzegmocsaras területnek köszönhetően éghajlatstabilizáló szénelnyelőként is szolgál – meséli Candor Soraya Bourne, a Friends of the Bonobos, az ABC Egyesült Államok-béli partnerszervezetének természetvédelmi igazgatója.
Ily módon a szervezet környezetvédelmi tevékenysége mind a bonobókhoz hasonló veszélyeztetett főemlősök számára, mind az emberek számára egyaránt hasznot hajthat a globális felmelegedés ártalmai ellen vívott harcban.
Bourne a bonobókat ernyőfajnak tekinti – vagyis olyan fajnak, amelynek a védelme közvetett módon más fajok fennmaradását is elősegíti. „Általában az emberekre nem úgy gondolunk, hogy ők is az ernyőfajok védelmének haszonélvezői. Figyelembe véve azonban a Kongó-medence globális klímában játszott szerepét, miért ne tekinthetnénk az emberiséget is azon több ezer faj egyikének, amelyek fennmaradása attól függ, hogy az itteni esőerdő épségben és érintetlenül fennmarad?”
Támogasd örökbefogadással, adománnyal a csimpánzmenhelyünket:
Csimpánzörökbefogadás és Adományozás
A Mongabay „Great Apes” cikksorozatából
Idézetek:
Kiribou, R., Tehoda, P., Chukwu, O., Bempah, G., Kühl, H. S., Ferreira, J., … Heinicke, S. (2024). Exposure of African ape sites to climate change impacts. PLOS Climate, 3(2), e0000345. doi:10.1371/journal.pclm.0000345
