Dr.Jane Goodall visszaemlékezése Richard Leakey-re

Dr.Goodall Remembers Richard Leakey

Fordította: Engi Csilla

Az elmúlt hónapokban négy ikonikus személyiség – Desmond Tutu, Tom Lovejoy, E.O Wilson és Betty White – életéről írtam visszaemlékezést, akik 2021 utolsó hetében haltak meg. És 2022 legelején, január 2-án Richard Leakey is csatlakozott hozzájuk.

Az, hogy megérte a 77 évet, a legyőzhetetlen, a kedvezőtlen esélyekkel is dacoló akaraterejének tudható be, ugyanis Richard egészségügyi problémákkal küzdött 11 éves kora óta, amikor leesett a lóról, betörte a koponyáját és majdnem életét vesztette. Két vesetranszplantáción is átesett, az első alkalommal, 1979-ben öccse, Philip adta neki az egyik veséjét. (A Times nyomtatásban megjelent archív számának digitalizált változatában felhívják a figyelmet arra, hogy „a digitalizálási folyamat során szövegátírási hibák fordulhatnak elő”. Ami magyarázatot ad a következő mondatra:

Október 4-én Richard Leakey családja bejelentette, hogy „Richard Londonban betegeskedik és veseátültetésen fog átesni egy bordélyháztól! – a fordító megjegyzése: a fiútestvér jelentésű brother szó csak utolsó betűjében különbözik a bordélyház jelentésű brothel szótól.) Richard májátültetésen is átesett és bőrrákban szenvedett. Majd 1993-ban mindkét lábát térd alatt amputálni kellett, az egymotoros Cessna repülőgép mechanikai meghibásodása okozta bekövetkezett baleset következtében.

Az, hogy túlélte mindezen nehézségeket, hajthatatlan akaratát bizonyítja, az életigenlését, és azt, hogy a csapások ellenére is tovább tudott lépni. Ugyanez a fékezhetetlen akarat tette lehetővé számára, hogy szembeszálljon sok más kihívással, amellyel szembesült – a halálos fenyegetésekkel, amelyeket a kenyai kormányban uralkodó korrupció felszámolása iránti, megalkuvást nem ismerő hozzáállása miatt, valamint az elefántokat és más kenyai vadon élő állatokat lemészároló bűnözői csoportok felszámolására irányuló erőfeszítései miatt kapott – ezért a természetvédők körében hősként tisztelték Őt.

Hírnévre tett szert a paleoantropológia tudományának fejlődéséért végzett kiemelkedő tevékenysége miatt is. Richard mindenekelőtt mindig afrikainak tartotta magát – hűséges kenyai állampolgárnak.

 

 

13 éves korában találkoztam először Richarddal. Meghívtak, hogy csatlakozzak Richard szüleihez, Dr. Louis S. B. Leakey-hez és feleségéhez, Maryhez. A paleoantropológus házaspár minden évben egy 3 hónapos expedíciót szervezett a napjainkra már híressé vált Olduvai-szurdokba, hogy felkutassák a korai hominidák (előemberek) megkövesedett maradványait.

Richard az iskolai szünet kezdetén csatlakozott ehhez az expedícióhoz idősebb testvérével, Jonnyval együtt. Richard tele volt energiával, és világosan látszott, hogy szenvedélyesen érdeklődik a vadon élő állatok és a szabadtéri elfoglaltságok iránt.

Azt mondta, éppen én vagyok az a személy, akit keresett, hogy segítségére legyen egy merész terv megvalósításában – ő meg én belelovagolunk egy zebracsordába, kinézünk magunknak egy fiatal, egyéves zebracsikót, felbukkanunk mellette, együnk az egyik, másikunk a másik oldalán, mindketten megragadjuk az állat felénk eső fülét. Ezzel – magyarázta – azonnal uralmunk alá tudnánk vonni a szerencsétlen párát, és aztán beidomítanánk, hogy lehessen rajta lovagolni. Ennél valószínűtlenebb vállalkozást nehéz lenne még csak elképzelni is, és, mondanom sem kell, hogy soha nem kíséreltük meg valóra váltani ezt az elképzelést.

 

 

Richard 15 éves korában hagyta ott az iskolát, és akkoriban úgy képzelte, hogy nem lép a szülei nyomdokába – akik híresek voltak a korai előemberek kutatásában elért számos felfedezésükről, amelyek nagy mértékben járultak hozzá az emberi evolúció jobb megértéséhez. Richard inkább a saját útját akarta járni, hogy a saját erejéből váljon híressé.

Szafari céget alapított, megszerezte a pilótaengedélyt, és turistákat utaztatott Olduvaiba és más távoli területekre. De miután Kenya messzi, északi részén részt vett egy őslénytani expedíción, ráébredt, hogy végül inkább mégis vissza szeretne térni korábbi szenvedélyéhez, a fosszíliavadászathoz. A National Geographic Society-től kapott támogatással saját expedíciójával kereste fel ezt a területet, tábort állított fel, és a következő években csapatával közösen számos korai előember maradványt fedezett fel, amely leletek alátámasztották szülei azon meggyőződését, hogy a modern ember először Kelet-Afrikában fejlődött ki.

1972-ben rábukkantak a Homo habilis 1,9 millió éves koponyájára, három évvel később pedig a Homo erectus 1,6 millió éves koponyáját találták meg. Ám az összes lelet közül a leghíresebb egy Homo erectus majdnem teljesen ép csontvázának feltárása volt 1984-ben. A „Turkana Boy” (a turkanai fiú) névre elkeresztelt lelet körülbelül 1,5-1,6 millió évvel ezelőttről származik, és az eddig megtalált egyik legteljesebb emberi ős csontvázként tartják számon a mai napig.

Richard kellemes megjelenése, karizmatikus személyisége és a fosszíliák terén elért szenzációs eredményei már ez utóbbi, úttörő felfedezése előtt is ideális frontemberré tették őt a BBC 1981-es „The Making of Mankind” (Az emberiség hajnala) című televíziós sorozatának vezetésére. A sorozat lenyűgöző áttekintést nyújtott az évek során a világ különböző részein fellelt kövületekről, amelyek mindegyike hozzásegítette a tudósokat az emberi evolúció történetének rekonstruálásához.

 

 

Először akkor került kapcsolatba a vadon élő állatok védelmének ügyével, amikor ráébredt, hogy Kenya nemzeti parkjaiban milyen óriási léptékben folyik az elefántok és orrszavúak mészárlása.1989-ben Kenya elnöke, Daniel arap Moi őt bízta meg a nemzeti vadvédelmi ügynökség, a későbbi Kenya Wildlife Service (KWS – Kenyai Vadvédelmi Szolgálat) vezetésével.

Vezetői képességeinek és a jótékonykodásra kész amerikaiak adományainak köszönhetően képes volt létrehozni egy megbízható fegyveres természetvédelmi őrszolgálatot, amelynek tagjait arra utasította, hogy kövessék az elnök által jóváhagyott parancsot: a tett helyszínén öljék meg a fegyveres orvvadászokat. Ennek eredményeként az orvvadászat drámaian visszaszorult, miközben a Kenyába irányuló turizmus, amely a féktelen orvvadászat évei alatt jelentősen visszaesett, most ismét erőre kapott, több bevételhez juttatva a kormányt.

A Világbank és az IMF több millió dolláros kölcsönnel támogatta az ügyet. Kétségtelen, hogy Richard érdemének tudható be az elefántok és orrszarvúk ipari léptékű lemészárlása mögött álló bűnkartellek zömének megbénítása, amivel véget vetett Kenyában a vadon élő állatok katasztrofális, tömeges lemészárlásának. Ráadásul ő lett az akkoriban még legálisnak számító globális elefántcsont-kereskedelem elleni mozgalom egyik leghangosabb szószólója.

 

 

Drámai „reklámfogást” eszelt ki, amikor is Moi elnök maga borította lángba Kenya teljes illegális elefántcsont készletét – mind a 12 tonnát. A látványos akció üzenete az volt, hogy az elefántagyarnak nincs semmi értéke, kivéve, ha magán az elefánton található. Más országok is követték a jó példát, és legtöbbjük bevezette az elefántcsont értékesítésének tilalmát.

Ezalatt az idő alatt Richard, a rá olyannyira jellemző módon, nem volt hajlandó szemet hunyni a kormány tagjainak körében gyakori korrupció előtt. Rávilágított arra a tényre, hogy bizonyos befolyásos személyek nyilvánvalóan saját maguk számára fölözik le a turizmusból származó hasznot – azt a pénzt, amelyet a nemzeti parkok működtetésére kellett volna fordítani.

Ennek következtében befolyásos ellenségeket szerzett magának. Ekkoriban több alkalommal életveszélyes fenyegetéseket kapott, és több éven keresztül 4 fegyveres őr a nap 24 órájában vigyázott rá. Richard biztos volt abban, hogy a repülőgép-szerencsétlenség, amely arra kényszerítette, hogy élete végéig művégtagok segítségével kelljen járnia, szabotázs következménye volt, bár ezt soha nem sikerült bebizonyítani.

Ahogy Richard egyre több politikai ellenséget szerzett magának, elkerülhetetlenül elvesztette az elnök támogatását, és végül elbocsátották állásából. Néhány éven át a politika porondjára lépve ellenzéki pártot alapított, hogy felvegye a harcot Moi korrupt rezsimje ellen.

Ezt követően felkérték a kenyai közszolgálat vezetésére, kifejezetten a korrupció elleni küzdelem élére – ennek a feladatnak a teljesítése azonban lehetetlennek bizonyult. Már nem tudott terepmunkát végezni, de a NY-i Stony Brook Egyetemmel együttműködésben folytatta a Turkana-medencében folyó kutatást, létrehozva a „Turkana Basin Institute”-t, a Turkana-medence Intézetet, amelynek vezetését feleségére, Maeve Leakey-re bízta – aki saját munkássága révén széles körben elismert paleoantropológusnak számított.

 

 

Miután Richardot elmozdították a WCS-ben viselt pozíciójából, ismét intenzívebbé vált az orvvadászat, és 2015-ben Afrika országainak egy újabb elefánt- és orrszarvú-orvvadászati krízissel kellett szembenézniük. Ekkor már Kenyatta elnök vezette az országot, aki visszahívta Leakey-t a KWS-be, ezúttal az igazgatóság elnökének posztjára. Richard ismét kulcsszerepet játszott az orvvadászat elleni sikeres küzdelemben. Kíváncsi vagyok, hány elefánt köszönheti neki az életét.

Az évek során Richard ideje jelentős részében előadásokat tartott Amerikában és a világ más részein. Több könyvet írt, és számos tiszteletbeli doktori címet, kitüntetést és díjat kapott. Lelkes rajongótábora volt – találkoztam egy nővel, aki kóros elhízásban szenvedett. Minden áron részt akart venni Leakey egyik afrikai szafariján, de Richard megmondta neki, hogy egyszerűen nem tudja elvinni a kisrepülőgépével. Amikor egy évvel később találkoztam vele, őszintén szólva, alig ismertem meg az asszonyt. Rengeteg kilót leadott! Végül megkapta a jutalmát, elmehetett Richarddal Afrikába! 

Az évek során időről időre összefutottam Richarddal. Ellátogatott Gombéba egy csoport gazdag amerikai rajongója kíséretében, én pedig különféle szakértői testületekben vettem részt vele együtt, Amerikában és az Egyesült Királyságban. Egy bizonyos találkozásunk élénken él az emlékezetemben, amikor egy egész estét töltöttem vele és feleségével, Maeve-vel, Nairobi melletti bájos otthonukban, és megvitattuk az orvvadászat meg a korrupció problémáit Kenyában és Tanzániában egyaránt – ó, és sok egyéb dolgot. Nemcsak Maeve, hanem két lányuk egyike, Louisa is híres paleoantropológus. Louis és Mary Leakey nagyon büszkék lehetnek azokra az eredményekre, amelyekkel fiuk, menyük és unokájuk hozzájárult az emberré válás alaposabb megértéséhez.

Richard, nemes harcot vívtál, tudósként, természetvédőként és politikusként jelentős eredményeket értél el. Kalandokban gazdag és másokra nagy befolyást gyakorló életedről szerintem hamarosan filmet forgatnak. Örökséged sok évtizeden át tovább fog élni, arra ösztönözve másokat, hogy méltán híres nyomdokaidba lépjenek.

 

Janegoodall Logo

Minden egyes apró cselekedet számít.
Minden egyes ember, minden egyes nap és minden egyes percben tehet azért hogy jobb legyen a világ.
-
Dr.Jane Goodall

Cím: 1026 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 41.

Telefon: Kádár András, 06-30-724-0274

E-mail: info (kukac) janegoodall (pont) hu

Adószám: 18122284-1-42