Elhunyt Frans de Waal – a főemlőskutató, aki „egy kicsit közelebb hozta a majmokat az emberekhez”
Emory University 2024. március 16.
Írta: Carol Clark
Fotók: Catherine Marin és az Emory Egyetem
Fordította: Mészáros Adrienne
40 évnyi publikálás: az 1982-es „Csimpánzpolitika”-tól a 2022-es „Mások”-ig.
2024 március 14-én gyomorrákban elhunyt Frans de Waal, az Emory Egyetem primatológusa, aki úttörő tanulmányokat végzett az állati kogníció kutatása terén, és olyan sikerkönyveket írt, melyek világszerte népszerűvé tették a tudományágat.
De Waal, az egyetem pszichológia professzor emeritusa és az Emory Főemlőskutató Központban lévő Living Links Center for the Advanced Study of Ape and Human Evolution részlegének korábbi igazgatója 75 évet élt.
De Waal könyveiben – az 1982-ben megjelent „Csimpánzpolitika” című űttörő művétől kezdve a 2019-es „Mama utolsó ölelése”-ig – régóta fennálló nézeteket cáfolt meg azzal kapcsolatban, hogy mit jelent állatnak és embernek lenni.
„Gyakran tapasztaltam a karrierem során, hogy az ember egyediségét hangsúlyozó eszmék darabokra hullanak és a feledés homályába vesznek” – nyilatkozta de Waal 2014-ben. „Mindig oda jutunk, hogy túlértékeljük a saját tetteink összetettségét. Így lehetne összefoglalni a munkásságomat: egy kicsit közelebb hoztam a majmokat az emberekhez, ugyanakkor némiképp le is fokoztam az utóbbit.”
„Nehéz lenne számba venni, milyen óriási jelentőségű Frans de Waal életműve nemzetközileg is és itt az Emory-nál is” – mondta Lynne Nygaard, az Emory Egyetem Pszichológia Karának elnöke. „Rendkívül filozofikus tudós volt, aki széles körben gondolkodott, és olyan meglátásai voltak, melyek átléptek az egyes tudományágak határain. Soha nem mondott nemet, ha intellektuális vitában kellett részt vennie.”
Azon túl, hogy világhírű tudósként, népszerű tanárként és segítőkész kollégaként emlékeznek rá, „Frans vicces volt” – meséli Nygaard. „Amikor egy vita kiéleződött, Frans bedobott egy olyan irreleváns megjegyzést, amivel mindenkit megnevettetett és így feloldotta a feszültséget.”
„Még ha el is fogadjuk, hogy majmoktól származunk, szükségünk van a Frans de Waal-félékre, akik emlékeztetnek minket arra, hogy nem is távolodtunk olyan messzire tőlük.”
– TIME Magazin, A 100 Legfontosabb Ember, Aki a Világunkat Alakítja
Leszámolás a tabukkal
Az 1800-as évek végén Charles Darwin pártfogoltja George Romanes próbált kapcsolatot találni az állati és az emberi tudatosság közt, de elméleteit azzal a felkiáltással söpörték le az asztalról, hogy anekdotikusak és antropomorfizálóak.
További 100 évig az állatok szociális elméjének kérdése tabu maradt a tudományos körökben. Végül 1976-ban megjelent Donald Griffin műve „Az Állati Tudatosság Kérdése: A Mentális Tapasztalat Evolúciója” címmel. A könyv olyan megfigyelések gyűjteménye, amelyek arra utalnak, hogy az állatok rendelkeznek mélyebb kutatásra érdemes gondolkodási funkciókkal, és hogy ezeket a vizsgálatokat tudományosan objektív módon is le lehet folytatni.
„Donald Griffin résnyire nyitotta az ajtót, aztán jött Frans és szélesre tárta előttünk. A többi már történelem” – magyarázza Harold Gouzoules, az Emory egyik pszichológia professzora, aki a főemlősök szociális viselkedését és vokális kommunikációját tanulmányozza.
De Waal több száz lektorált tudományos cikket írt, amelyekben összehasonlította a főemlősök és az emberek viselkedését. A csimpánzok, bonobók és csuklyás majmok közt megfigyelhető konfliktuskezelésről, békülésről, kooperációról, empátiáról, igazságosságról, moralitásról, szociális tanulásról és kultúráról szóló tanulmányai révén rámutatott, hogy az emberi természet gyökerei a legközelebbi élő rokonainknál is fellelhetőek.
Frans de Waal termékeny szerző és szerkesztő volt, és hatása jóval túlterjedt a tudományos szcéna határain - köszönhetően a legnagyobb magazinoknak és újságoknak írt cikkeinek, valamint annak a 16 sikerkönyvének, amelyet 20 nyelvre fordítottak le. Tehetséges szónok volt, aki a kutatásairól szóló nyilvános bemutatóit – melyeken a nézőtér általában zsúfolásig megtelt – faarccal előadott humorral szőtt át. TED Talks előadásai mostanra több milliós nézettséget értek el.
Állati érzelmek: ebben az Emory videóban Frans de Waal a 2019-ben megjelent „Mama utolsó ölelése” című könyvéről beszél.
Frans de Waal ifjú tudósként
A következő generáció kiképzése
Oktatási és kutatási projektjei révén de Waal az állati kogníció területén számos, mára már vezető szaktekintélynek számító tudóst képzett ki és inspirált.
„Frans fantasztikus mentor volt, mélyen hitt a diákjaiban” – idézi fel Sarah Brosnak, aki 2004-ben szerzett doktori fokozatot az Emory Egyetem Population Biology, Ecology and Evolution Program-jában. Brosnan ma már pszichológia professzor a Georgia-i Állami Egyetemen, ahol a főemlősök együttműködési, döntéshozatali és gazdasági viselkedését tanulmányozza.
Így emlékszik vissza: „Frans azt tanácsolta, hogy ha a kérdéseket akarjuk megfogalmazni a kutatással kapcsolatban, a legjobb módszer, ha megfigyeljük az állatainkat és ők majd elárulják, mi az, ami igazán fontos.”
Brosnan megfogadta a tanácsot.
Egy nap épp a csuklyás majmokat etette a főemlőskutató központban és próbálta a domináns hím, Ozzie figyelmét elterelni, hogy az ne tudja elorozni a mogyorót, amit Brosnan a többieknek akart becsempészni. Ozzie azonban észrevette, miben mesterkedik a kutató, kihozott a lakhelyéről egy darab narancsot, majd felajánlotta Brosnan-nek cserébe a mogyoróért.
A narancs általában jutalomfalat a majmok számára, amit többre értékelnek, mint a mogyorót. „Azon tűnődtem, hogy Ozzie talán azért volt hajlandó elcserélni egy narancsdarabot egy mogyoróra, mert mindenki más épp azt ette. – idézi fel az esetet Brosnan.
A vizualizáció mestere
Ez az egyszerű kérdés vezette el Brosnan-t és de Waal-t ahhoz, hogy kidolgozzák híres uborka-szőlő kísérletüket a csuklyás majmok igazságérzetével kapcsolatban.
Két csuklyás majmot helyeztek el egymás mellett lévő ketrecekben. Az egyik kutató egy feladatot végeztetett el velük és ha ezt a majmok sikeresen végrehajtották, jutalomfalatot adott nekik. A csavar az volt, hogy az egyik majmot mindig egy darab uborkával jutalmazták, míg a másik időnként uborkát, máskor egy szem szőlőt kapott – ez utóbbi sokkal jobban kedvelt csemege a csuklyás majmok számára.
A videó, melyet de Waal készített az egyik ilyen kísérletről médiaszenzáció lett.
Egyenlő munkáért egyenlőtlen bér: amikor az első majom egy darab követ ad a kísérletvezetőnek, egy darab uborkát kap jutalmul. De figyeld csak, mi történik, amikor az első majom meglátja, hogy a második majom ugyanezért a feladatért egy sokkal finomabb csemegéhez jut hozzá!
Az a majom, amelyik csak uborkát kapott, teljes mértékben elégedettnek tűnt a helyzettel – egészen addig, míg meg nem látta, hogy a társa szőlőt kap jutalmul. Ekkor megváltozott a viselkedése. Átvette ugyan a neki átadott uborkát, de csak azért, hogy hozzávágja a kutatóhoz, majd csapkodni kezdte a ketrec előtti platformot és rázta a plexi elválasztófalat.
„A videó sok embernél betalált” – mondja Brosnan. „Kinek ne lett volna már hasonló élménye, mint a majomnak, aki az uborkát kapta? A kutatásunk feltárt valamit az emberi igazságérzet evolúciójáról.”
De Waal, aki maga is képzett vizuális művész és fotós volt, gyakran filmezte a kísérleteket – jóval azelőtt, hogy ez a laboratóriumokban bevett gyakorlattá vált volna.
„Frans is és én is felhasználtuk az uborka-szőlő kísérletet a TED Talks előadásaink során.” – jegyzi meg Brosnan. „Frans megtanította a diákjainak, hogyan kell jól írni és hogyan kell jó prezentációt tartani. Nem lehetett csak úgy felolvasni a szöveget. A diasorozatnak mindig tartalmaznia kellett képeket és videókat.”
Állati békülés
Franciscus Bernardus Maria „Frans” de Waal 1948-ban született a hollandiai s’Hertogenbosch-ban. Három egyetemen – Nijmegenben, Groningenben és Utrecthben – tanult zoológiát és etológiát. 1977-ben szerzett doktori fokozatot biológiából az Utrechti Egyetemen, ahol Jan van Hooff, a főemlőskutatásairól híres biológus volt a mentora.
A disszertációjához de Waal az Arnhemi Állatkert csimpánzkolóniájával kezdett dolgozni. Ez vezetett el az első fontos felfedezéséhez: a csimpánzok kibékülnek egymással a csetepaték után.
„Akkor jöttem erre rá, amikor láttam, hogy az ellenfelek rendszeresen összejönnek a harcok után, megcsókolják és átölelik egymást.” – mesélte később de Waal. „Soha nem volt gondom azzal, hogy felkeltsem a főemlőskutatók érdeklődését ezzel kapcsolatban vagy hogy meggyőzzem őket, de más tudósok gyakran szkeptikusok voltak. Ezért kísérleteket végeztünk és adatokat gyűjtöttünk, hogy meggyőzzük őket.”
Ahelyett, hogy a megfigyelt viselkedést valamilyen szakkifejezéssel írta volna le, például „konfliktust követő kapcsolat-helyreállító kontaktus”, de Waal a békülés szót használta – egy olyan szót, amelyet korábban csak emberekre vonatkoztattak. Ez a kutatás vált műve, a „Csimpánzpolitika” alapjává – a könyvben a hatalmi játszmákban részt vevő csimpánzok smúzolását és taktikázását emberi politikusok viselkedéséhez hasonlította.
„Nem volt korábban példa arra, hogy valaki az állatok esetében egy ilyen összetett viselkedést, mint a békülés tanulmányozott volna.” – meséli Kim Wallen, az Emory nyugalmazott pszichológia professzora. „Frans-nak számos kihívással kellett szembenéznie, mert olyan kérdéseket vizsgált, amelyek távol estek az állati viselkedéskutatás fő sodrától. Kitartott és végül egy saját szakterületet alakított ki.”
1981-ben de Waal az Egyesült Államokba költözött és csatlakozott a Wisconsin-i Főemlőskutató Központhoz.
Wallen – aki emberek és állatok szexuális viselkedését tanulmányozta – 1991-ben vette fel de Waal-t az Emory-hoz. „A hírneve megelőzte.” – idézi fel Wallen. „Az Emory részéről igazán nagy dobás volt.”
Frans de Waal kisgyerekként
A belső majmunk megértése
Az Emory Főemlőskutató Központjának kutatóállomásán de Waal egy apró irodában dolgozott egy toronyépület legtetején. A szélvédőhöz hasonlító ablak kilátást nyújt arra a szabadtéri kifutóra, ami a több generációból álló csimpánzkolóniának ad otthont.
De Waal felügyelte a konstrukciós munkálatokat, amikor a csimpánzok kifutója mellett felhúztak egy új építményt. Az épület a csimpánzok kognitív képességeit vizsgáló tanulmányok terepeként szolgált, és egy tolóajtó tette lehetővé számukra, hogy szabadon ki-be közlekedjenek a vizsgálati helyszín és a kifutó közt, ha valamilyen feladat megoldásában vettek részt.
De Waal kutatásai nagy részét az általa „elfeledett emberszabásúak”-nak nevezett bonobókra is kiterjesztette – többek közt a San Diego-i Állatkertben és a Kongói Demokratikus Köztársaságban élő bonobóknál végzett tanulmányokat. A csimpánzok is és a bonobók is genetikai ikertestvéreink, de a DNS-ünk 1,5%-ban eltér. És míg a csimpánzok agressziót alkalmaznak, hogy megoldják problémákat, a békés, szex-imádó és nőstények által dominált bonobók olyan lazák, hogy de Waal úgy jellemezte őket mint a „főemlősök hippijei”.
2005-ben megjelent „A Belső Majom” című könyvében – melyet a New York Times Az Év Jelentős Könyvé-nek választott – a két faj társadalmának ellentmondásait használta kontextusként, hogy az emberi természet legalapvetőbb, legösszetettebb és legintenzívebb megjelenési formáit vizsgálja.
„Irdatlanul nagy viselkedési spektrummal rendelkezünk, úgyhogy ne hidd el azokat az állításokat, hogy az ember természetéből fakadóan rosszindulatú, agresszív, önző és nem együttműködő.” – magyarázta de Waal egy 2006-os interjúban. „Az alapfeltevésem, hogy megvan bennünk a lehetőség, hogy azzá váljunk, amivé csak akarunk. A feladatunk az, hogy felismerjük, mit akarunk.”
Minden percből a legtöbbet kihozni
Amellett, hogy ismerősei a rendkívül termékeny tudóst, tanárt és kommunikátort látták benne, de Waal társas lény is volt, különösen, ha a tanítványairól volt szó.
„Szerintem Frans időnként kimértnek tűnhetett, de ha az ember jobban megismerte, kiderült, hogy egyáltalán nem az.” – meséli Brosnan. „Nagyon szórakoztató volt. Az otthonában „majomparti”-nak nevezett összejöveteleket tartott, ahol a végzős hallgatói gyűltek össze egy beszélgetésre. Fantasztikus zongorista volt és gyakran játszott nekünk.”
De Waal 2019-ben vonult nyugdíjba az Emory Egyetemről, de továbbra is aktív maradt. Rengeteg felkérést kapott nemzetközi szinten is, konferenciákra utazott és nyilvános előadásokat tartott. „Az éves előadásainak a száma egészen lenyűgöző volt.” – mondja Gouzoules. „Majdnem olyan volt, mint egy turnézó rocksztár.”
A primatológus az írást is folytatta és 2022-ben kiadta a „Mások – Egy főemlőskutató megfigyelései a társadalmi nemről” című könyvét. 2023-ban a filmikon Isabella Rossellini-vel tartott New York-ban nyilvános beszélgetést a könyvről és arról, hogy mit tanulhatunk a főemlőskutatás révén a biológiai és a társadalmi nemről.
De Waal a Georgia Államban lévő Stone Mountain-ben telepedett le feleségével, Cathrine Marinnal, akivel több, mint 40 évig élt házasságban. A pár Hollandiában is fenntartott egy lakást, ahonnan de Waal az Utrechti Egyetemmel tudott kapcsolatot tartani.
2010-ben elnyerte a Knight of the Order of the Netherlands Lion lovagi címet, 2008-ban beválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjai közé, valamint 2004-ben a Nemzeti Tudományos Akadémiára.
Számos díjat nyert, többek közt az E.O. Wilson Literary Science Writing Award-ot (2020), a Galileo Díjat (2014), az Ig Nobel Díjat (2012), a Discovery magazin „Minden idők 47 legnagyobb tudományos elméje” elnevezésű díjat (2011), a Time magazin beválogatta a világ 100 legbefolyásosabb ember közé (2007), az Amerikai Pszichológia Alapítvány neki ítélte az Arthur W. Staats díjat (2005) és a elnyerte a Los Angeles Times könyvdíját a „Peacemaking Among Primates” című művéért.
Frans de Waal 2023 júniusában Németországban, a Phil.Cologne elnevezésű filozófiai fesztiválon beszél (fotó: Ying Tang/NurPhoto via AP)
Frans de Waal: az állati és emberi viselkedést kutató primatológus karrierjének legfontosabb állomásai
1948: világra jön a Hollandiában található s’Hertogenbosch-ban
1970-es évek: három holland egyetemen hallgat zoológiát és etológiát (Nijmegen, Groningen és Utrecht)
1975: az Arnhemi Állatkertben (Hollandia) elkezd csimpánzokkal dolgozni
1977: az Utrechti Egyetemen doktori diplomát szerez biológiából
1981: csatlakozik a Wisconsin-i Főemlőskutató Központhoz és a majmok békülési viselkedését vizsgálja
1982: kiadja első könyvét, a „Chimpanzee Politics” (Csimpánzpolitika) című művét, amelyben a hatalmi játszmákban részt vevő csimpánzok smúzolását és taktikázását az emberi politikusokéhoz hasonlítja
1984: bonobókkal (San Diego Állatkert) és csimpánzokkal (Emory Főemlőskutató Központ) kezd dolgozni
1989: kiadja a „Peacemaking Among Primates” (Békülés a főemlősök közt) c. művét
1991: csatlakozik az Emory Egyetem Pszichológiai Tanszékéhez és a Főemlőskutató Központhoz, majd végzős hallgatókat és doktoranduszokat kezd mentorálni
1993: beválasztják a Holland Királyi Tudományos Akadémia tagjai közé
1996: kiadja a „Good Natured: The Origins of Right and Wrong in Humans and Other Animals” (Jótermészetűek – A jó és rossz eredete az emberben és más állatokban) című művét
1997: kiadja a „Bonobo: The Forgotten Ape” (Bonobó – Az elfeledett emberszabású) című művét
2001: kiadja a „The Ape and the Sushi Master: Cultural Reflections by a Primatologist” (Az emberszabású és a szusi mester – Egy főemlőskutató kulturális reflexiói) című művét
2004: beválasztják a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjai közé
2005: kiadja az „Our Inner Ape” (Belső majmunk) című művét
2006: kiadja a „Primates and Philosphers: How Morality Evolved” (Majmok és filozófusok – A moralitás evolúciója) című művét
2008: az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjává választják
2010: Hollandiában lovaggá ütik (Order of the Netherlands Lion). Kiadja a „The Age of Empathy: Nature’s Lessons for a Kinder Society” (Az empátia kora – A természet leckéi egy kedvesebb társadalom számára) című művét
2014: kiadja a „The Bonobo and the Atheist: In Search of Humanism Among the Primates” (A bonobó és az ateista – A humanizmus kutatása a főemlősök közt) című művét
2016: kiadja az „Are We Smart Enough To Know How Smart Animals Are?” (Elég okosak vagyunk, hogy értsük, milyen okosak az állatok?) című művét
2019: kiadja a „Mama’s Last Hug: Animal Emotions and What They Tell Us About Ourselves” (Mama utolsó ölelése – Mire tanítanak bennünket az állatoknál tapasztalható érzelmek?) című művét
2022: kiadja a „Different: Gender Through the Eyes of a Primatologist” (Mások - Egy főemlőskutató megfigyelései a társadalmi nemről) című művét
Részlet Frans de Waal: Mama utolsó ölelése című könyvéből:
„Sok keményfejű tudósnak felfordul a gyomra azon lehetőségtől, hogy az állatok a mieinkhez hasonló érzelmeket élhetnek meg – részben azért, mert az állatok soha nem számolnak be érzésekről, részben pedig azért, mert az érzések meglétéhez szükség van bizonyos szintű tudatosságra is, amit ezek a tudósok nem hajlandóak megadni az állatoknak. Figyelembe véve azonban, hozzánk mennyire hasonlóan viselkednek az állatok, hogy ugyanolyanok az élettani reakcióik, az arckifejezéseik, és ugyanolyan jellegű az agyuk is, nem az volna inkább a furcsa, ha a belső élményeik alapvetően eltérnének? […]
Igaz azonban, hogy mindez egyelőre még csak spekuláció. […]
Egy nap talán képessé válunk más fajok privát élményeinek a mérésére, egyelőre azonban be kell érnünk azzal, ami kívülről is látható. E téren kezdünk haladást elérni, és úgy vélem, hogy az érzelmek tudománya lesz az állati viselkedés tanulmányozásának új fő iránya. Miközben javában dolgozunk azon, hogy a legkülönfélébb új kognitív képességeket fedezzünk fel, fel kell tennünk a kérdést, hogy mi a kogníció az érzelmek nélkül? Az érzelmek minden jelentős dolgot áthatnak, és a kogníció fő hajtóerejét jelentik – a mi életünkben is. Ahelyett, hogy lábujjhegyen kerülgetnénk őket, ideje végre szembenéznünk azzal, milyen nagymértékben hajtják az állatokat is.”
Park Könyvkiadó, 2021. Fordította: Sóskuthy György
Frans de Waal magyar fordításban megjelent könyvei:
Jótermészetűek – A jó és a rossz eredete az emberben és más állatokban, 2001.
Elég okosak vagyunk, hogy értsük, milyen okosak az állatok? 2018.
Mama utolsó ölelése – Mire tanítanak bennünket az állatoknál tapasztalható érzelmek? 2021.
Mások – Egy főemlőskutató megfigyelései a társadalmi nemről, 2023
