Nők a főemlőskutatás és a természetvédelem frontvonalában
„Leakey Angyalai”
Az 1960-as években, amikor férfiak uralták a merev szabályok mentén működő tudományos intézményeket, három úttörő női kutató lebontotta a korlátokat és megmutatta a világnak, hogy az igazi tudományhoz nem kevés bátorság kell. Férfi kollégáik, a "fotel-antropológusok" kezdetben szkeptikusan és elutasítóan bántak velük, és bizonyos szempontból pont ez a kirekesztettség inspirálta őket, hogy szembeszálljanak az előítéletekkel.
Dian Fossey, Jane Goodall és Biruté Galdikas
A XX. század közepén még nagyon keveset tudtunk legközelebbi rokonaink az emberszabású majmok (gorillák, csimpánzok, orangutánok és bonobók) viselkedéséről. A világ akkori vezető főemlőskutatója a kenyai születésű Louis Leakey antropológus egy kutatócsoportot akart összeállítani az emberszabásúak tanulmányozására, de a munkatársai között nem talált megfelelő jelöltet. Szerencsére három rettenthetetlen nő jelentkezett a feladatra - ők már akkor felismerték, hogy ezeknek az állatoknak az alapos tanulmányozásához le kell mondani az egyetemi előadótermek biztonságáról és évtizedekre el kell vonulni a világ legbarátságtalanabb vadonjaiba.
Jane Goodall, Dian Fossey és Biruté Galdikas – akikre úgy is hivatkoznak, mint „Leakey Angyalai” vagy a „Trimates” (szójáték a tri - „három” – és a primates – „főemlősök” kifejezésekkel) – forradalmasították a főemlőskutatás tudományos módszereit és egyúttal megváltoztatták az emberi viselkedésről alakított nézeteinket is.
Jane Goodall (1934 - )
Jane Goodall a Szürkeszakállú Dávid nevű csimpánzt kurkássza. Fotó: Hugo van Lawick
Goodall Londonban született és már gyermekkorától rajongott a csimpánzokért. Bár nem rendelkezett egyetemi végzettséggel, 1957-ben felvette a kapcsolatot az antropológus Leakey-vel, aki kezdetben titkárnőként alkalmazta – de Goodall főemlősök iránti nyilvánvaló szenvedélye meggyőzte őt, hogy kockáztasson és terepkutatóként alkalmazza. Miután előteremtette a pénzügyi alapokat, Leakey Tanzániába küldte a 26-éves Goodall-t, ahol a fiatal nő hihetetlen elszántsága és a tudományos kutatásban szokatlan munkamódszere elképesztő eredményeket hozott.
Csupán néhány hónapnyi terepmunka után Goodall bebizonyította, hogy téves az addig megdönthetetlennek hitt tudományos tény, miszerint az ember az egyetlen faj, amely szerszámot készít és használ – ugyanis megfigyelte a csimpánzokat, amint azok botok segítségével termeszeket zsákmányoltak. Miután évtizedeket töltött az állatok tanulmányozásával, rájött, hogyan változik a csimpánzok összetett társadalma a generációk során, és dokumentált egy sor addig ismeretlen viselkedést, mint például az elárvult kölykök „örökbefogadását” és a csoportok közötti háborúskodást.
Goodall sikereihez jelentős mértékben hozzájárult a hagyományosnak semmiképp nem nevezhető hozzáállása, miszerint a csimpánzokat nem kutatási alanyként, hanem önálló személyiségként tekintette. Forradalmi módszere az volt, hogy minden egyes állat karakterét alaposan feltérképezte, így megismerte azok összes jellemvonását, így végül megértette a csimpánzok személyiségének összetettségét és ellentmondásait, felfedve az emberekkel való mély hasonlóságukat. Ragaszkodott ahhoz, hogy minden csimpánznak nevet adjon szám helyett, ami ellentmondott minden addigi tudományos konvenciónak és jelentős ellenérzést váltott ki a vaskalapos akadémikusból.
Amellett, hogy Goodall páratlan mértékben hozzájárult a csimpánzok tanulmányozásához, a globális természetvédelmi tevékenységek egyik legfőbb hajtóerejévé vált. Az általa 1977-ben alapított Jane Goodall Intézet (Jane Goodall Institute) a csimpánzok védelmét célzó projekteket koordinál Tanzániában, ami a helyi közösségek aktív bevonásával zajlik. 1991-ben létrehozta a Roots & Shoots elnevezésű természetvédelmi kezdeményezést – a lokális kis csoportokból álló nemzetközi hálózat jelenleg több, mint 60 országban működik és tagjainak száma meghaladja a százezret.
Dian Fossey (1932 - 1985)
Puck, a gorilla és Dian Fossey. Fotó: Dian Fossey Gorilla Fund
A Kaliforniában született Dian Fossey volt vitathatatlanul a legmerészebb a három „Trimate” közül, akit nem rettentett el sem a politikai erőszak, sem az orvvadászok fenyegetőzése. Bár eredeti végzettsége szerint foglalkozásterapeuta volt, 1966-ban meggyőzte Leakey-t, hogy küldje Kongóba gorillákat tanulmányozni. Másfél évvel az országba érkezése után kénytelen volt elhagyni kutatási helyszínét a véres polgárháború miatt. Ahelyett, hogy feladta volna a projektet, egyszerűen áthelyezte a megfigyelőállomását Ruandába, ahol folytatta a gorillák tanulmányozását annak ellenére, hogy a helyi orvvadászoktól naponta kapott halálos fenyegetést.
Goodallhoz hasonlóan Fossey is gyakorlatilag együtt élt az általa tanulmányozott gorillákkal, megtanulta utánozni a viselkedésüket – és végül az állatok saját családjuk tagjaként fogadták el. Ennek révén hihetetlen betekintést nyert a gorillák személyiségébe és szociális életébe, valamint megfigyelte, hogy a nőstények a csoportok közt vándorolnak és hogy a hímek időnként megölik a kölyköket annak érdekében, hogy a nőstények minél előbb fogamzóképessé váljanak.
Ahogy az orvvadászokkal való összetűzései egyre gyakoribbá váltak, Fossey egyre harciasabbá vált, hogy megvédje a gorillákat, ezért felderítő akciókat szervezett a csapdák felszámolása és a felelősök letartóztatása érdekében. Goodall-hoz hasonlóan ő is a faj megőrzésére helyezte át a hangsúlyt a megfigyelésről, ezért létrehozta a Dian Fossey Gorilla Fund nevű alapítványt, amely az általa létrehozott másik projekt, a Karisoke Research Center részeként működik.
A médiában Fossey-t leginkább a Gorillák a ködben című könyvéről ismerik – a mű a ruandai gorillák körében végzett kutatásait és ottani életét dokumentálja. A könyvből végül Oscar-díjra jelölt film készült Sigourney Weaver főszereplésével és öt évvel azután mutatták be, hogy Fossey-t brutálisan meggyilkolták a kutatóhelyén. Bár még senkit nem vontak felelősségre a bűncselekmény miatt, sokan helyi orvvadászok bosszújára gyanakszanak.
Biruté Galdikas (1946 - )
Biruté Galdikas a borneói dzsungelben. Fotó: Orangutan Foundation International
Ha a tragikus sorsú Fossey-nak kellett a legagresszívabb ellenállással szembenéznie kutatásai során, a litván-kanadai Biruté Galdikasnak volt vitathatatlanul a legnagyobb kihívást jelentő tudományos feladata a három „Trimate” közül, mivel Leakey 1971-ben Borneóba küldte az orángutánok tanulmányozására. Az orangutánok többnyire magányos lények, akik sokkal ritkábban kerülnek kapcsolatban az emberekkel, mint a csimpánzok vagy a gorillák, így különösen nehéz megtalálni és tanulmányozni őket.
Galdikasnak egy teljes hétbe telt, hogy tekintetét folyamatosan a fák tetejére irányítva átvágja magát a borneói dzsungel legsűrűbb, legmocsarasabb vidékein, mielőtt megpillantotta első orangutánját - és 12 évébe került, mire az állatok annyira bíztak benne, hogy elviselték a jelenlét. Ez és a tény, hogy az orángutánpopuláció nem nagyon változik, mivel a nőstények nem szülnek 15 éves koruk előtt, megakadályozta, hogy gyakori publikációkat közölhessen.
Emiatt azok az akadémikusok, akik a „publikálj vagy pusztulj” irányzat hívei erős kritikával illették, de Galdikas mindig is azt vallotta, hogy nincs értelme semmitmondó tanulmányokat írni és a tudományos hírnévre való törekvéssel szemben előnyben részesíti a valódi tudományt és tudást.
Ennek ellenére munkássága jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy megértsük ezeket az emberszabásúakat, feltárta az orangutánok ökológiai szerepét, továbbá, hogy milyen óriási mennyiségű energiát és erőforrásokat fektetnek be a nőstények a kölykeik felnevelésébe, míg a hímek nagyrészt magányosak maradnak. Galdikas az orángutánok megmentésének úttörőjévé vált és 1986-ban létrehozta az Orangutan Foundation International-t, ami az orangutánok és az esőerdők védelmét célozza.
Jane Goodall, Dian Fossey és Biruté Galdikas úttörő kutatásai együttesen rendkívüli módon hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük az emberi viselkedés evolúciós jelentőségét. Ugyanilyen fontos azonban, hogy a három úgynevezett „Trimates” kikövezte az utat a leendő főemlőskutatók számára és kutatók generációit inspirálta arra, hogy a tudomány nevében feladják saját kényelmüket és terepen végezzenek fizikailag és mentálisan is megterhelő munkát.
Az új generáció
A „Trimates” avagy „Leakey Angyalai” fiatal lányok ezreit inspirálták, hogy tudományos pályára lépjenek és a főemlőskutatásnak szenteljék az életüket. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül - néhány női primatológus és természetvédő munkásságáról olvashattok.
Claudine André (1946 - )
A belga Claudine André bonobókkal végzett forradalmi munkája átformálta a képünket arról a főemlősről, akivel DNS-ünk 98,7%-án osztozunk. André rendkívüli erőfeszítései közé tartozik a Lola ya Bonobo, a világ egyetlen bonobó-menedékhelyének a létrehozása, amely biztonságot nyújt a bozóthúsvadászat miatt árván maradt bonobó kölyköknek és felkészíti őket a vadonba történő visszatelepítéshez. Mély és együttérző kapcsolata ezekkel az intelligens lényekkel felfedte a bonobók érzelmi életének összetettségét, valamint empátiára és együttműködésre való képességüket.
Francine Patterson (1947 - )
Francine "Penny" Patterson 1972-ben kezdett egyetemistaként egy kísérletbe, ami 45 évig tartott. Patterson engedélyt kapott a San Francisco-i Állatkerttől, hogy egy egyéves gorilla nyelvtanulási fejlődését tanulmányozza, ezért elkezdte tanítani a kis Kokót az amerikai jelnyelv használatára. A gorilla néhány héten belül elkezdett szavakat használni, és élete végére több, mint ezer szóból álló szókészlettel rendelkezett a "Gorilla Sign Language", az amerikai jelnyelv kissé módosított változatában. A Kokóval folytatott munka arra késztette Patterson-t, hogy megalapítsa a Gorilla Foundation nevű non-profit szervezetet, amely a síkvidéki gorillák fajmegőrzésével foglalkozik.
Patricia Wright (1944 - )
Dr. Patricia Wright lemurokkal végzett munkája feltárta ezeknek az egyedülálló főemlősöknek a bonyolult világát és a Madagaszkár ökoszisztémájában betöltött kulcsfontosságú szerepüket. Több évtizedes pályafutása során Wright túllépett a puszta megfigyelésen, hogy aktívan küzdjön a veszélyeztetett faj, valamint gyorsan csökkenő élőhelyeik megőrzéséért. Kezdeményezései nemcsak a tudományos ismeretszerzést segítették elő, hanem valós természetvédelmi erőfeszítéseket katalizálták – például a Ranomafana Nemzeti Park létrehozását 1991-ben, miután Wright 1986-ban felfedezte a súlyosan veszélyeztetett arany bambuszmakit.
A főemlősök (köztük az emberszabásúak) iránt elkötelezett női kutatók száma folyamatosan növekszik és ezek a tereptudósok már nem elégszenek meg az állatok viselkedésének megfigyelésével és dokumentálásával, hanem a helyi közösségépítésben és globális természetvédelemben is aktív szerepet játszanak. A kutatók mellett nem felejtkezhetünk el azokról a névtelen hősnőkről sem, akik a főemlősöknek felállított menedékhelyeken és befogadó központokban dolgoznak, és annak szentelik életüket, hogy a csapdázás, vadászat és illegális vadállatkereskedelem miatt elárvult kölykök megkapják az anyai szeretetet és gondoskodást, ezzel elősegítik a rehabilitációjukat.
Mama Huguette és az árva kölyök Ikoto. A képen látható bonobó a Lola ya Bonobo Sanctuary gondozójánál van, akit az árva bonobók rehabilitációjára, majd az erdőbe való visszatelepítésére képeztek ki. Fotó: © Friends of Bonobos
Megjegyzés: a cikkben található fotók aranyos jeleneteket ábrázolnak, ahol az emberszabásúak és a kutatók/gondozók fizikai kapcsolatba lépnek egymással. A Jane Goodall Intézet arra kér mindenkit, hogy kerülje a fizikai kontaktust a főemlősökkel, mert egyrészt veszélyes, másrészt rengeteg kórokozót átadhatunk nekik, amelyek ellen nincs immunvédelmük és halálos kimenetelű fertőzést kaphatnak. Másrészt a közösségi médián mindig nagy népszerűségnek örvendenek azok a film- és videófelvételek, ahol emberek főemlősök kölykeivel pózolnak. Ezeknek a kölyköknek azért mészárolták le a családtagjait és azért szakították ki őket a természetes környezetükből, hogy az illegális állatkereskedelem részeként egyszerű árucikként forgalmazzák őket akár házikedvencként, akár mutogatni való látványosságként. Minél többen osztanak meg ilyen „cuki” felvételeket, annál nagyobb lesz a kereslet ezekre a súlyosan veszélyeztetett állatokra – tehát NE lájkolj és NE ossz meg ilyen képeket és videókat, mert ezzel akaratlanul is a főemlősök pusztulásához járulsz hozzá!
Forrás:
How Three Women Known As The "Trimates" Revolutionized The Field Of Primatology – Benjamin Taub, 2016
Women in Conservation: 5 Primatologists You Should Know – Emily Goodheart, 2023
Ape Women: 10 Dedicated Primate Researchers – Miss Cellania, 2010
https://www.iflscience.com/how-three-women-known-trimates-revolutionized-field-primatology-34338
https://www.nathab.com/blog/5-women-primatologists/
https://www.mentalfloss.com/article/25109/ape-women-10-dedicated-primate-researchers
A források alapján összeállította: Mészáros Adrienne
