Pszichológia és környezetvédelem

Írta: Pintér Emma

A pszichológia régóta igyekszik megérteni, mégis hogyan működik az ember – reggeli ébredésünktől kezdve a napi cselekedeteinken keresztül a mély álmainkig életünk minden apró részlete kapcsolatban áll a pszichológiával, és ez a környezetvédelemmel sincs másképp.

A pszichológia tudománya és a környezetvédelem ideológiája egyébként majdnem egyszerre “született meg” a tizenkilencedik században, az elmúlt évtizedekben pedig a klímaváltozás közvetlen hatásai miatt egyre többen tesznek azért, hogy életben tartsák a bolygónkat (nem is kellett sok idő, hogy a környezetpszichológia tudományága is létrejöjjön).

Annak ellenére, hogy köztudottá vált, hogy milyen ártalmas is az emberiség a földünkre, a helyzet nem kecsegtető; sajnos sokan élnek meg szorongást a jövővel kapcsolatban. Felmerül a kérdés, hogy helyre tudjuk-e hozni a sok kárt, amit az ember okozott – nem meglepő, hogy a gyerekek és környezettudatos nevelésük kulcsfontosságú szerepet töltenek be a környezetvédelemben. 

A környezetpszichológia magát az ember és környezete közötti kapcsolatot vizsgálja, pontosabban azt, hogy a környezetünk hogyan tudja befolyásolni az érzelmeinket, a gondolatainkat és a viselkedésünket.

Olyan környezeti összetevőket elemez, amelyek hatással vannak ránk, beleértve a természetet, a beépített és szociális környezetet is. A környezetpszichológia kutatások eredményei lehetőséget adhatnak arra, hogy javítsuk az ember életminőségét – fontos mérlegelni az ember és környezete kölcsönhatását akár egy város vagy lakókörnyezet tervezésénél is, de a természetvédelmi kérdéseknél is.

Egyre ismertebb a környezetpszichológia tudományága, valamint a környezetvédelem fontossága is, így egyre gyakrabban születnek világszerte a fenntarthatóság felé igyekvő programok környezettudatos vezetők által – szóba jöhet például itthon a Zöld Budapest városfejlesztési program, amivel a főváros felelősséget vállal a környezeti válság elleni küzdelemben. 

A pszichológia tényként állítja, hogy akármilyen indíttatásból is, az ember olyan élőlény, amely segít a társának akkor is, ha az nem jár semmilyen jutalommal számára – ez az altruizmus. Sokszor találkozunk azzal magunk is, hogy azért teszünk meg valamit, hogy utána jól érezzük magunkat, megnyugodjunk, „helyesen” cselekedtünk.

Ez talán a környezetvédelmi tetteinkkel is így van, például amikor örülünk, ha nem egy fast fashion ruhacikket vásároltunk meg, hanem inkább turkálóba látogattunk. Az is igaz lehet, hogy az ember alapvetően „fenntarthatóan viselkedő” lény: régi törzsekben is mindent magának készített, és csak később fejlődött ki a rohanó, fogyasztói társadalom. Egy cikkben, ami a környezettudatosság pszichológiájáról szól, kiemelik, hogy egy vizsgálatban kiderült, mennyi motivációs tényező is sarkallja az embereket a környezettudatos cselekvésre.

Fotó: Alföldi Dániel

Például a helyi organikus élelmiszerek vásárlása hagyományőrzést, jó ízlést sugall, és akik védik a környezetüket, azok kifinomultságról árulkodhatnak. A cikk azt is megemlíti, hogy mennyivel egyszerűbb lehet számunkra a tárgyak többszöri használata, hiszen eleve kötődünk a megszokotthoz, a sajátunkhoz. Ami a pozitív pszichológiát illeti, akár flow élményt is átélhetünk környezetünk védelme közben, ha tudjuk, aktív résztvevők vagyunk a Föld megmentésében. Nem utolsó sorban pedig felelősség- és kontrollérzetet ad a tudatos, védelmező cselekvés – boldogabbak lehetünk, ha tudjuk, hogy ,,jót” teszünk, ami mindenkinek érdeke az életben.

A klímaszorongáson (az egyéb szorongáscsillapító stratégiákon kívül, mint például a meditáció) segíthet, ha magunk is teszünk a fenntarthatóság érdekében, de egy másik cikk szerint még jobban, ha ezt társainkkal együtt csináljuk, és támogatjuk egymást közben!

Ahogy azt Jane Goodall is mondja, minden apró cselekedet számít, így fontos, hogy mindannyian tegyünk a bolygónk megmentéséért, akár a minimum is elég, ami tőlünk kitelhet. Ahogyan azt a transzgenerációs elmélet is összefoglalja, viselkedésmintáink és gondolkodási formáink jó nagy része a szüleinktől származik, amiket ők a saját szüleiktől tanulhattak el, és így tovább egészen a legrégebbi őseinkig.

Ezért fontos, hogy gyermekeinket olyan új környezettudatos és környezetvédő viselkedésekkel ruházzuk fel, amelyeknek hasznát vehetik a klímaválság idején, hiszen ők a jövő! 

,,Van reményem a jövőben: a fiatalok, akik megértik a problémákat, és van kellő erejük a világ megváltoztatásához.” Jane Goodall

Fotó: Batka Berni

Az, hogy mennyi időnk van, széleskörűen vitatott. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a gyerekek környezetvédelemre való tanítása, azaz környezettudatos nevelése elengedhetetlen a jövő szempontjából. A gyerekek nyitottak, és a megfelelő módszerekkel és társakkal nagy dolgokra lehetnek képesek.

Amellett, hogy eleve egyre több fiatal klímaaktivistával találkozunk, akik egyedül állnak ki a fenntarthatóságért (mint például Greta Thunberg), a gyermekek csoportos támogatása még jobban előre lendítheti a környezettudatosságot. A Roots&Shoots csoportok is ezzel a céllal jöttek létre, ahol a gyermekeket ösztönzik és támogatják a helyi és globális környezetvédelmi és humanitárius kezdeményezések megvalósításában.

Több kutatásban is kiemelik, hogy egyre szükségesebb lesz a környezettudatos pedagógia gyakorlati alkalmazása, ahol a gyermekek tapasztalati úton sajátíthatnak el olyan természetvédelmi viselkedéseket, mint például fenntartható kiskertek gondozása, vagy hulladékok újrahasznosítása méhodúk vagy csak játékok készítésével, de legfőképp megkapják azt a gondolkodásmódot, amely szükséges ezekhez a fenntartható cselekedetekhez és szélesítik a látókörüket. Mindezt persze interaktív játékos és gyermekközpontú kereteken belül nagyon boldogan tesznek, és ezért rendkívül hálásak lehetünk nekik. 

Mindent összevetve a pszichológia tudományának fejlődésével egyre komplexebb képet kaphatunk az emberi működésről, tehát az ember környezettudatosságáról is. Megjelenhetnek így újabb és újabb ötletek, módszerek, amelyekkel nemcsak a felnőtteket, de a fiatalságot is buzdítani lehet arra, hogy tegyenek – és fontos, hogy együtt.