Új fajmegőrzési módszerekre van szükség, ha meg akarjuk akadályozni, hogy az emberszabásúak kihaljanak
Morgan Sherburne, University of Michigan
Fordította: Mészáros Adrienne
2024. február 29.
Borneói orangutánok. (Fotó: Orangutan Foundation)
Az emberszabásúak - legközelebbi élő rokonaink – csak egy lépésre vannak a kihalástól
Az emberek mindig is vadásztak az emberszabásúakra – bonobókra, csimpánzokra, gorillákra és orangutánokra -, pusztították élőhelyeiket és halálos betegségekkel fertőzték meg őket. Mára a Természetvédelmi Világszövetség a hét elismert emberszabású majomfaj közül ötöt súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolt, ami azt jelenti, hogy a kihalás szélére kerültek.
A hagyományos fajmegőrzési módszerek eddig segítettek, de ezek az eszközök többé már nem elégségesek – állítja a Michigani Egyetem két kutatója, John Mitani és Andrew Marshall. Egy nemzetközi szakmai team-mel együttműködve új fajmegőrzési irányvonalakat vázoltak fel annak érdekében, hogy biztosítsák az emberszabásúak túlélését. Eredményeiket a Nature Human Behaviour online folyóiratban publikálták.
Sürgősen új irányvonalra van szükség a fajmegőrzésben
Marshall: John és én, számos terepmunkát végző kutatóhoz hasonlóan erősen kötődünk érzelmileg azokhoz az emberszabásúakhoz, akik a kutatásunk tárgyai. Abban a kiváltságban volt részünk, hogy sok időt tölthettünk a társaságukban – John főleg Afrikában, én pedig elsősorban Délkelet-Ázsiában. A természetvédelembe eddig jelentős energiát és pénzt fektettek, ennek ellenére a nagy emberszabásúak populációi továbbra is zsugorodnak, sok közülük drámai mértékben. A hét elismert faj közül öt jelenleg súlyosan veszélyeztetett. Mi most nem annyira a majmok jelenlegi – jól ismert – helyzetére koncentráltunk, inkább előre szerettünk volna tekinti és olyan dolgokat javasolni, amelyek javíthatnak a helyzeten.
Mitani: Ez erkölcsi kötelességünk. Ezek olyan ikonikus fajok, amelyekkel mindenki tud azonosulni. És ennek az az oka, hogy ők a legközelebbi élő rokonaink, lényegében a fajtársaink. Olyan időket élünk, amikor ezrével veszítünk fajokat a tömeges kihalás révén, amit mi magunk idéztünk elő. Ha nem vagyunk képesek megmenteni ezeket az állatokat, akkor tényleg nagyon kevés remény van, hogy az a csekély biodiverzitás, ami még létezik fenntartható. Én egyszerűen nem tudom elképzelni a világot ezek nélkül az állatok nélkül.
Nyugat-afrikai csimpánzok (Fotó: Sonja Metzger)
A védett területek biztonságának erősítése a finanszírozás növelésével, korrupció-ellenes intézkedésekkel és tudományos/technológiai taktikák alkalmazásával a bűnüldözés terén; partnerség a helyi közösségekkel a turizmus fellendítése érdekében, valamint együttműködés olyan helyi lakosokkal, akik széleskörű ismeretekkel rendelkeznek az emberszabásúak élőhelyével és viselkedésével kapcsolatban
Marshall: Még ha tökéletes munkát végzünk is azoknak a védett területeteknek a megóvásában, ahol ma is élnek emberszabásúak, ez már nem elég. Én az orangutánokat ismerem legjobban - még ha minden egyes védett területen élő példányt meg is óvunk, ez nem lesz elég a faj hosszú távú fennmaradásához, ami azt jelenti, hogy a természetvédelemnek a jövőben foglalkoznia kell védett területeken kívüli kérdésekkel. Ha csak a szigorúan vett természetvédelmi területekre gondolunk, akkor rengeteg lehetőséget elszalasztunk, hogy minőségi fajmegőrzési munkát végezzünk. Ez az egyik dolog, amire szeretnénk felhívni az emberek figyelmét: sok-sok majom él a nemzeti parkokon kívül, és ők nagyobb veszélyben vannak, mint a nemzeti parkokban és más védett területeken élők. De ők is megérdemlik, hogy törődjünk velük és megvédjük őket.
Mitani: A másik szempont, amit megpróbálunk kifejteni, hogy habár hosszú éveket szenteltünk ezeknek az állatoknak a tanulmányozásának, ez elsősorban védett körzetekben és emberi lakóhelyektől távol történt. Most arra próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy jelenleg több munkára van szükség azokon a területeken, ahol az emberek és az emberszabásúak egymás szomszédságában élnek. És ennek az az oka, hogy a világ sokkal kisebb lett. Életem során az emberiség létszáma megháromszorozódott. Az emberek mindenütt jelen vannak, csinálják a dolgaikat, és végül kiszorítják a majmokat.
A védett területeken kívül élő emberszabásúak védelme alternatív termények és más erőforrások biztosításával, hogy csökkenjen az igény a majmok élőhelyének megszerzésére; a nagy volumenű veszélyeztető tényezők (ipari bányászat, olaj- és gázkitermelés, fakitermelés) elleni küzdelem
Mitani: Bárhol, ahol az emberszabásúak és az emberek kapcsolatba kerülnek egymással és konfliktus alakul ki köztük, mindig az emberszabásúak húzzák a rövidebbet. Olyan megoldást kell találnunk, ami mind az emberek, mind a majmok számára előnyös. Számos kollégát és barátot kértünk fel, hogy segítsenek ennek az anyagnak az összeállításában, többek közt Matt McLennan-t, az Oxford Brookes Egyetem és az ugandai Bulindi Csimpánz- és Közösségi Projekt kutatóját. Matt éveken át egy kis ugandai erdőben dolgozott, ahol az emberek és a csimpánzok egymás mellett élnek. Ő is próbálja megtalálni a módját, hogy segítsen az embereknek védeni a csimpánzokat ahelyett, hogy ártanának nekik.
Marshall: A természetvédők könnyedén démonizálják a „helyieket”, mondván, ők jelentik a legnagyobb veszélyt a majmokra. Ez több okból is problematikus. A természetvédők közül sokan külföldiek, szóval itt van a gyarmatosítás kérdése – bár természetesen nem minden természetvédő külhoni. Az is igaz, hogy számos, az emberszabásúakat veszélyeztető tényező - a helyi közösségek részéről is – gyakran egy szélesebb körű vásárlói igénynek köszönhető, és sokan közülünk részesei ennek a piacnak, így közvetett módon mi is hozzájárulunk a fenyegetéshez. Sokan azok közül, akik orángutánokat ölnek vagy elpusztítják az élőhelyüket, azért teszik ezt, hogy pénzt keressenek, ami ahhoz kell, hogy kifizessék a gyerekeik tandíjat, gyógyszereket vásároljanak beteg rokonaiknak és hasonlók.
A körülményeikhez képest racionális és érthető döntéseket hoznak, és gyanítom, hogy sokan közülünk hasonlóan cselekednének a helyükben. Igazságtalan és irreális arra kérni őket, hogy vállaljanak jelentős áldozatokat olyan állatok védelme érdekében, amelyek nem hajtanak közvetlen hasznot számukra. Azok viszont, akik hajlandóak arra, hogy az emberszabásúak védelmével kapcsolatos költségekből többet magukra vállaljanak, részesüljenek kézzelfogható előnyökben.
Hegyi gorillák Ruandában (Fotó: Dian Gorilla Fossey Fund)
Csökkenteni kell a kórokozók terjesztésének a kockázatát: óvintézkedések a levegőben és a talajban terjedő patogénekkel kapcsolatban
Mitani: Azt hiszem, a COVID-19 óta mindenki tisztában van azzal, hogy az állatok betegségeket adhatnak át az embereknek. Sertésinfluenza, madárinfluenza – egy csomó dolog van, amit az állatok terjeszthetnek. De ez kétirányú utca. Mi is megfertőzhetjük őket, és meg is tesszük. Mi és a hozzánk hasonló kutatók megöljük azokat az állatokat, akiket tanulmányozunk. Ennek az az oka, hogy mivel ennyire közeli rokonságban állunk egymással, az emberszabású majmokat szinte ugyanazok a kórokozók betegíthetik meg, mint minket. Ez a jövőben még nagyobb probléma lesz. Ahogy mondtuk, ahogy a világ egyre zsugorodik, az emberek egyre gyakrabban kerülnek majd kapcsolatba az emberszabásúakkal.
Marshall: Ezeknek az emberszabású majmoknak egyszerűen nincs meg a természetes immunitása azokkal betegségekkel szemben, amelyekkel megfertőzzük őket. A történelemben újra és újra előfordul, hogy emberek a világ egyik részéről a világ más részeire mennek, és olyan betegségeket hurcolnak magukkal, amelyek ellen a helyieknek nincs immunvédelme. Így lényegében megismételjük a gyarmati történelmet, csak most az emberszabású majmokkal való interakcióink révén.
A terepkutatás újragondolása: olyan technológia használata, amely lehetővé teszi a majmok tanulmányozását, de egyúttal limitálni lehet a karbonlábnyomot; a terepkutatásra szánt költségek csökkentése és olyan technológia alkalmazása, ami a terepen történő munka volumenét csökkenti
Marshall: A régóta működő kutatási helyszínek valóban fontos menedéket jelentenek az emberszabású majmok számára, és egészen biztos vagyok benne, hogy több kutatási régióban már eltűntek volna a majompopulációk, ha a kutatóállomásokon dolgozó kutatók és személyzet nem lennének ott. A terepkutatók természetvédők is, és pozitív hatást fejtenek ki, de sajnos tudjuk, hogy az általunk gyakorolt hatások negatívak is lehetnek.
Azt szorgalmazzuk, hogy a terepkutatók gondolkodjanak el azon, hogyan tudnák a helyszíni munkában a jó dolgokat megtartani és minimalizálni az ezzel járó rosszat, és ehhez a technológia jelenti a legkézenfekvőbb kiindulópontot. A különféle technológiák olyan megfigyelési lehetőségeket nyújtanak számunkra, amelyet egy-két évtizeddel ezelőtt elképzelni sem tudtunk volna. A mostani technológiai fejlettség mellett jelenleg nem tudjuk mindazt megismerni, mint a közvetlen megfigyelés által, de a technológia nagyon gyorsan fejlődik.
Erre is szerettük volna felhívni az emberek figyelmét, és arra is ösztönözni akartuk néhány kollégánkat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan tudnák jobban felhasználni a technológiát annak érdekében, hogy az emberszabásúakat fenyegető rizikófaktorokat csökkenteni lehessen.
Bonobók a Kongói Demokratikus Köztársaságban (Fotó: Martin Surbeck)
Új finanszírozási formák felkutatása: turizmus, szénkvóták és vadállomány-kreditek a helyi közösségek támogatására az érintett országokban, vagyonkezelő alapok létrehozása az emberszabású majmok megmentése érdekében
Mitani: Mindez pénzbe fog kerülni. A probléma kezeléséhez felkértünk egy másik kollégát, Genevieve Campbell-t, a Re:wild természetvédelmi nonprofit szervezet főemlőskutatóját, aki bankokkal és iparági szereplőkkel együttműködve próbál módot találni arra, hogy azok mérsékeljék vagy minimalizálják a majmok élőhelyén végzett pusztító tevékenységüket. Egy másik probléma, hogy szánhatunk bármennyi pénzt is a problémákra, de a megoldás többsége csak átmeneti. Genevieve szeretne egy hosszú távú, állandó finanszírozási forrást kifejleszteni, amit Andy és én is támogatunk. Ennek egyik módja egy olyan vagyonkezelői alap létrehozása, amely folyamatosan támogatná az emberszabású majmok védelmét.
Marshall: Jelenleg a legtöbb pénzügyi ösztönző az ellenkező irányba hat. Nem csak arról van szó, hogy a majmok védelméhez pénzre van szükség, hanem arról is, hogy vannak olyan erős pénzügyi ösztönzők, amelyek maguk is alapvetően hozzájárulnak az emberszabásúak vesztét okozó problémákhoz.
John Mitani főemlőskutató ökológus, aki legközelebbi élő rokonaink, az emberszabású majmok viselkedését vizsgálja. Jelenlegi kutatási területe az ugandai Kibale Nemzeti Parkban lévő Ngogo-i csimpánzok rendkívül nagy közösségének tanulmányozása. Az elmúlt 35 évben terepmunkát végzett mind az öt emberszabású majomfaj viselkedésével kapcsolatban: gibbonok és orangutánok Indonéziában, gorillák Ruandában, bonobók a Kongói Demokratikus Köztársaságban, valamint csimpánzok Ugandában és Tanzániában. Munkáiban a majmok szociális viselkedésével és a vokális kommunikációval kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A 2012-es Chimpanzee (Oscar, a csimpánz) c. film tudományos konzulense volt és interjúalanyként szerepelt a 2017-es Rise of the Warrior Apes c. dokumentumfilmben.
Andrew Marshall biológiai antropológus, trópusi ökológus és természetvédelmi biológus, akit elsősorban a főemlősök és a trópusi erdők ökológiája és védelme érdekel. Fő kutatási területei a főemlősök és az esőerdők ökológiája, evolúciója és megőrzése, valamint az ezekből a tanulmányokból gyűjtött ismeretek alkalmazása az emberi evolúció megértéséhez. Marshall vizsgálati alanyai főként nappali főemlősök (különösen orangutánok, gibbonok és langurok) és trópusi erdők Indonéziában; munkáinak többsége a nyugat-kalimantáni Gunung Palung Nemzeti Parkban található kutatóhelyén gyűjtött adatokon alapul, de tereptudósként emberszabásúak megfigyelésével is foglalkozott Ugandában és Kongói Demokratikus Köztársaságban. Indonéziában számos emlős- és erdővédelmi kezdeményezésben vett részt.
