Csimpánzok kelnek át az úton Bulindiban, Ugandában, Tom Sabitti csimpánzmegfigyelővel, 2020. január (Daniel Hänni)
A svájci születésű Daniel Hännis felnőtt élete nagy részében csimpánzokkal foglalkozott. Védelmük érdekében az elmúlt 15 évét az ugandai erdők újratelepítésének szentelte.
Fordította: Baliga Georgina
Az észak-svájci Thurgau kantonból származó Hännit már gyerekkorában is lenyűgözték a főemlősök, és különböző selyemmajmok neveit firkálta a tolltartójára. Órákon át figyelte a csimpánzokat az állatkertben és cikkeket olvasott a híres brit főemlőskutatóról, Jane Goodallról. Arra a kérdésre, hogy miért volt ennyire megszállottja a főemlősöknek, azt válaszolta: „Azt hiszem azért, mert annyira emberszerűek.”
Jelenleg ő vezeti a svájci Jane Goodall Intézetet, amelyet 2004-ben alapított. Az intézet célja a csimpánzok, és élőhelyük védelmének elősegítése. Turisztikai utazásokat is szervez Ugandába, hogy meglátogassák a csimpánzokat a természetes élőhelyükön. A befolyt összeget a természetvédelemre fordítják.
Változatos életút
Hänni antropológussá válása nem volt egyszerű. Az ötvenes éveiben járó, erőteljes testalkatú férfi korábban svájci atlétikai bajnok volt – 1992-ben Winterthur csapata megnyerte a svájci bajnokságot olimpiai váltóban. Emellett a zürichi kantonban a 400 méteren is bajnok volt. Rengeteget edzett, miközben egy műszaki rajzoló tanfolyamot is elvégzett, aminek eredményeként el tudott helyezkedni az ingatlanpiacon. 26 éves korában Hänni eldöntötte, hogy teljes mértékben a szenvedélyének szeretne élni. Ezért otthagyta a munkáját és visszament az iskolába, hogy elvégezze az antropológiai szakot.
Ez az időszak alkalmas lett arra is, hogy megalapítsa a svájci Jane Goodall Intézetet, így végül találkozhatott a brit főemlőskutatóval, aki aláírta az alapító okiratot.
Rokonlelkek
„Azt mondta, hogy lenyűgözte az önéletrajzom és arra számított, hogy egy sokkal idősebb férfival fog találkozni.” – emlékezik vissza Hänni. „Rokonlelkek vagyunk.” Egy hosszan tartó barátság szövődött, ami a sok közös fényképen is látszik.
Ő volt az, aki arra inspirálta Hännit, hogy folytassa a természetvédelmi munkát, amely szakmai útjának következő helyszínére repítette: Uganda dzsungeljeibe.
Jó barátok: Jane Goodall és Daniel Hänni (Däniel Hänni)
2006-ban Hänni egy ugandai antropológiai konferenciára látogatott, hogy megvizsgálja az Albertine Rift-völgyben élő csimpánzokat érintő problémákat. Ez egy 1200 km hosszú, közép-afrikai völgy, amely a főemlősök elsődleges lakhelye. Az 1999 és 2001 között végzett csimpánzszámlálás eredménye kimutatta, hogy az erdőirtás által eltűnt élőhelyek miatt a csimpánzpopulációk csökkenőben vannak.
Amikor a JGI Uganda tervet készített annak érdekében, hogy a szétszórtan élő csimpánz közösségeket erdőtelepítés révén újraegyesítse, Hänni önként jelentkezett, hogy részt vegyen egy újabb csimpánzszámlálásban a természetvédelmi munka előkészítéseként. Miután elvégzett egy tanfolyamot a St. Andrews Egyetemen, ahol megtanulta, hogy hogyan kell megfelelő tudományos összeírást végezni, Hännit bízták meg a JGI Uganda projekt vezetésével.
Mocsarak, posho és bab
Hänni minden romantikus elképzelése a csimpánzokkal való munkáról gyorsan szertefoszlott. Ez egy kihívásokkal teli 18 hónap volt számára. Hänni és a nemzetközi kutatókból, és helyi segítőkből álló csapata nem olyan csimpánzok után kutatott az erdőkben, akik csak ritkán bukkannak elő, hanem az alvásra használt fészkek után, amelyeket naponta építenek a fákon. Az általuk hátrahagyott fészkek számából következtetni lehet a kolóniák nagyságára.
„Naponta 7 és 21 kilométer közötti távolságot gyalogoltunk. Néha elárasztotta a víz az erdőket, ezért levettem a csizmámat, hogy száraz maradjon és mezítláb gázoltam, de vigyázni kellett a patakokban lévő tövisekre”- idézte fel Hänni.
A csimpánzszámlálás kimerítő lehet (Daniel Hänni)
Folytatja: „ha az erdő mélyében kellett keresztülvágnunk, akkor ott vertük fel a sátrainkat. Mindig két ember tartózkodott a táborhelyen, hogy megvédjük a vadállatoktól, az illegális vadászoktól vagy a fakitermelőktől. Gyakran elleptek minket a hangyák, és napokig ugyanazt a poshóból (a ford.: kukoricalisztből készült zabkása) és babból készült ételt kellett fogyasztanunk.”
A felmérés eredménye kijózanító volt: a csimpánzok száma a legutóbbi számlálás óta csökkent. Hänni elhatározta, hogy a helyi lakossággal együttműködve megvédi az élőhelyüket.
A csökkenő populáció
A Hänni csapata által gyűjtött információk és a 2017-ben véget érő csimpánzszámlálás azt mutatták, hogy az ugandai csimpánzpopuláció folyamatosan csökken. A nyugati Wambabya erdőben a populáció 2000 és 2008 között 22,5 százalékkal, 2008 és 2017 között pedig 31 százalékkal csökkent. A középső Bugoma erdőben végzett kutatás is hasonló arányokat mutatott (34,5 százalék és 28 százalék). A csökkenés az erdőirtásnak, és az urbanizációnak köszönhető.
Egy csimpánz a fészkében, Uganda (Matt McLennan)
Helyiek megismerése
Ez jelentette Hänni „szerelmi” viszonyának kezdetét az ország, és az emberek iránt. „Meg akartam ismerni őket, meg akartam tudni, hogy mi motiválja őket” – mondja. Rájött, hogy a természetvédelem lehetetlen lenne együttműködés nélkül. Megismerkedett és feleségül vett egy helyi nőt, Carment, aki azóta két gyermekének az édesanyja. Kigaagában éltek, közel az erdőhöz. Egy tanárral, és kutatóasszisztensekkel osztoztak egy házon.
„Ha nem éltem volna együtt ezekkel az emberekkel, és nem ismertem volna meg a kultúrájukat, elképzelhető, hogy sok hibát követtem volna el” – mondja.
Hänni volt az egyetlen fehér lakos a környéken. „Amikor a segítőimmel sétáltam a városban és megláttam egy fehér embert, csodálkoztam, hogy mit keresnek itt és elfelejttettem, hogy én is fehér vagyok.” Két évig dolgoztak Ugandában, és ezalatt az idő alatt Hänni ingázott az otthona és az erdő között.
BCCP faiskola Ugandában, ültetési szezon, 2020. április (Daniel Hänni)
Hänni célja az volt, hogy visszafordítsa az erdőirtás következményeit és fák millióit ültesse el, amelyek közül – mint utólag kiderült – több ezret is elloptak a projekt előrehaladtával.
„Ültettünk egy nagy faiskolát és észrevettük, hogy az éjszaka folyamán több ezer fát elloptak és máshol kezdték értékesíteni, ezért kisebb faiskolákat hoztunk létre a gazdák földterületén – mondja. „Már több ezer gazda vesz részt ebben, és minden évben új fákat ültetünk.”
Egyes fákat kizárólag azért ültetnek, hogy építőanyagként szolgáljanak, így az emberek nem vágják ki azokat, ahol a csimpánzok élnek.
Az erdőirtásnak más okai is voltak. „Az egyik erdőben észrevettük, hogy a fákat csak akkor vágják ki, amikor a szülőknek tandíjat kell fizetniük” – mondja Hänni. „Megkerestük ezeket a családokat és kifizettük helyettük a tandíjat. Cserébe viszont fákat kell ültetniük. Így mentettük meg ezt az erdőt.”
A svájci JGI segített finanszírozni több mint 5 millió fa ültetését Budongoi, és a Bugomai erdők között lévő területen. 2009-ben az intézet anyagilag támogatta egy gyerekek számára létrehozott oktatási központ megvalósítását Kigaagában. Az oktatási központ tíz iskolával működik együtt, ahol összesen több mint 4000 gyerek tanul, és felvilágosítják őket a természetvédelmi projektek céljáról.
Ökoturizmus
A projekt fenntarthatóságának egyik lehetséges módja az ökoturizmus elindítása volt. Az ebből származó bevételeket az erdő védelmére fordítják. Ezt az ötletet azonban nem kímélték a kritikusok.
„Gyakran kapok e-maileket olyan emberektől, akik szerint jobb lenne békén hagyni az állatokat” – mondja Hänni. „Ez valóban jó lenne, ha az erdőket csak úgy meghagynánk védett helynek. De ha nem megyünk oda turistákkal, akkor a helyiek nem tudják megvédeni őket, mert sem nekik, sem a kormánynak nincs erre pénze.”
Hänni 2012 decemberében tért vissza Svájcba, és jelenleg a családjával Homburgban, egy kis faluban él Thurgau kantonban. Az egykori műszaki rajzoló maga tervezte és részben meg is építette a saját fából, és agyagból készült házát. De nem hagyta teljesen maga mögött az ugandai életét. Évente körülbelül négy szafari túrát szervez svájci látogatókból álló, kisebb csoportok számára.
Ezidáig több mint 250 látogatót vitt el kiscsoportos utazásra Ugandába, és körülbelül 80 százalékuk hozzájárult a vadon élő állatokat, és a csimpánzokat támogató projektekhez. Hänninak van egy saját vállalkozása is, az Africa Wild Adventures, amely csimpánzok, és gorillák felkutatására irányuló utazásokat szervez. Továbbra is befektet az Albert Rift – völgybe és bízik abban, hogy a „folyosóprojekt” megvalósul.
„Együtt kell dolgoznunk a közösségekkel és meg kell mutatnunk nekik, hogy az emberek és a csimpánzok együtt tudnak élni” – mondja. „Ha az emberek látják, hogy a csimpánzok miatt javul az életkörülményük, akkor jó esély van arra, hogy a csimpánzok 20 év múlva is ott lesznek.”
Az ugandai Turisztikai Minisztérium szerint az idelátogatók évente 1,29 milliárd svájci frank (1,4 milliárd dollár) bevételt hoznak. Joshua Rukundo, az ugandai Entebbében található Csimpánzmenedék és Vadvédelmi Alapítvány igazgatója szerint „ennek a bevételnek nagy részét a nemzeti park fejlesztésére, valamint a vadvilág és a park védelmére költötték.”
A svájci Jane Goodall?
Annak ellenére, hogy több mint 15 évet szentelt a csimpánzok és az élőhelyük védelmének, Hänni elutasítja a „svájci Jane Goodall” becenevet.
„Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy dzsungelben éljek, fára másszak és védjem az állatokat és az erdőket”- mondja.
