Ahogy telt az idő és kitaláltuk a kis maszkos projektünk, nekiálltunk a megvalósításnak, egyre inkább éreztük, hogy részesei lettünk valami igazán nagyszerű dolognak. Így kétség nélkül állíthatjuk, hogy nagyon fontos a Társadalmi Felelősségvállalás. Már csak azért is, mert láthattuk ez alatt a kis idő alatt is, hogy mennyire könnyű akár apróságokkal hozzájárulni ahhoz, hogy a törékeny világunkat még nagyon hosszú ideig épségben tartsuk. Valószínűleg ez az érzés, hogy mi is megmenthetjük a Földet, a legnagyobb kincs, amit a kurzustól kaptunk.

Tapasztalataink alapján az emberek többsége hajlamos a jócselekedetekre, azonban nem tudják hogyan vágjanak bele, mivel tudnának segíteni. Az elhatá-rozás is sokat számít, mégis a megvalósítás jelenti az igazán nagy lépést, ami-hez az embereknek segítségre, külső támogatásra van szükségük.

Ezért is nagyszerű a csapatmunka, hiszen bátorítjuk egymást és támaszt nyújtunk, amikor szükséges. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a mi csoportunk barátságból alakult, így úgy gondoljuk a későbbiekben is számíthatunk egymásra, ha hasonló projektbe kezdenénk.

Csenge:

Sajnos a maszkokat nem tudtam volna igényesen megvarrni egyedül, így anyukám segítségét kértem, így is nagy munka volt nekem, mégis minden percet megért, hiszen mikor egy adományboltnak ajándékoztam őket nagyon hálásak voltak. Beszélgettünk a kurzusról és arról, hogy a környezetszennyezés elleni küzdelem jegyében készültek a maszkok, aminek külön örültek és én is úgy éreztem, hogy értéket képviselünk.

Dóri:

A maszkok elkészítésénél a családunk egy barátjának segítségét kellett kérnem, akinek volt varrógépe és maga is rengeteg maszkot varrt már az ismerőseinek a pandémia óta. Az egyszínű maszkokat azután én díszítettem ki textilkréta segítségével. Nagyon élveztem a munkának ezt a részét, sokáig gondolkoztam a lehetséges mintákon és bár nem vagyok nagy művész, végül nem is lett katasztrófa a rajzaimból. A maszkokat a családomban osztottam szét. Kapott belőle a testvérem, a szüleim és a nagyszüleim is, illetve a barátomnak is készítettem egyet, akinek eddig csak egy anyagmaszkja volt és ezért nem tudta megoldani, hogy mindig legyen tartalékja.

Anna:

Az én segítségem a maszkgyártásban a nagymamám volt, aki régen varrónőként dolgozott, szóval elég nagy szakértelemmel tudott a munka felé fordulni. Van egy régi varrógépe, azon szorgoskodtunk. A maszkokat végül én a barátom családjának vittem el. Sokan vannak, Budapesten laknak, a kisebb húga általános iskolás, az anyukája pedig bejár dolgozni, szóval nekik kettejüknek kifejezetten fontos, hogy tudják rendszeresen cserélni a maszkjaikat. Nagyon örültek neki, mamával többfélét is készítettünk, más-más anyagból és mintával, tehát még válogathattak is családon belül, ki melyiket szeretné.