A nátha miatt pusztulnak a csimpánzok –
az ökoturizmus a felelős?
Azok a vírusok, melyek csak enyhe náthát okoznak az emberekben egész csimpánz- és gorillakolóniákat irthatnak ki. Néhány főemlős populációban nagyobb pusztítást végeznek, mint az orvvadászat vagy az élőhely elvesztése
Szerző: Rachel Nuwer/Guardian
Fordította: Mészáros Adrienne
Csimpánzok a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban. Az ember legközelebbi rokonaiként különösen érzékenyek a ragályos betegségekre.
Valami nem stimmelt a csimpánzokkal. A Kibale nemzeti parkjában (Uganda) élő 205-fős kolónia tagjai hetekig köhögtek, tüsszögtek és nagyon levertnek tűntek, de senki nem tudta megmondani, mi miatt betegedtek meg, még akkor sem, amikor az állatok sorban kezdtek elpusztulni.
A boncolás során kiderülhet a halál oka, de a csimpánzok holtteste általában már előrehaladott bomlás állapotában van, mikor megtalálják őket. Így amikor Tony Goldberg amerikai vadvilági járványkutató felkereste Kibalét és hírét vette, hogy egy felnőtt nőstény, Stella holttestére frissen bukkantak rá, azonnal tudta, hogy ez az a ritka lehetőség, amikor választ lehet találni a rejtélyre.
Goldberg és két ugandai állatorvos kollégája kétórás autóúttal jutott a park egy távoli részébe, aztán egy újabb órát vezettek az erdőben, hogy megtalálják Stella holttestét. Ponyvára emelték a 45-kilós állatot és munkához láttak. Teljes testet fedő védőruházatban kuporogtak a csimpánz teste körül, miközben dőlt róluk a verejték és a védőszemüvegük teljesen bepárásodott – de alaposan megvizsgálták Stella szerveit és mintákat gyűjtöttek. Nem lehetett tudni, mi miatt pusztult el és ez „idegölő volt” – idézi fel Goldberg az élményt.
„Akár Ebola is lehetett volna.”
Tony Goldberg az ugandai Kibale Nemzeti Parkban, ahol a kollegáival bebizonyította, hogy emberi vírusok ölik a csimpánzokat. Fotó: Tony Goldberg jóvoltából/UW-Madison
Azonban a boncolás előrehaladtával Goldberg árulkodó jelekre lett figyelmes, amelyek ismerős betegségre utaltak: Stelle mellüregében és a szíve körül folyadék halmozódott fel; a tüdőszövet sötétvörös volt és gyulladásos hegek borították. Úgy tűnt, a csimpánz súlyos tüdőgyulladásban halt meg.
Pár hónappal később a molekuláris elemzés kimutatta, hogy a „bűnös” a humán metapneumovírus (HMPV), az egyik olyan patogén, ami az emberi szervezetben csak náthát okoz, de a legközelebbi főemlős rokonaink „hírhedt gyilkosa” – magyarázza Goldberg, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatója. Stella kolóniájának több, mint 12%-a pusztult el a járvány következtében, míg más csimpánzok az elárvulás miatt haltak meg. „Stellának volt egy kölyke, aki sokáig az anyja testébe csimpaszkodott, miután az elpusztult.” – mondja Goldberg. „A bébi nem élte túl.”
A jelenséget, amikor az állatok emberektől kapnak el betegségeket, fordított zoonózisnak nevezik, és több fajt is érint szerte a világon – a hepatitis A-val fertőzött kagylóktól kezdve az ázsiai elefántoknak átadott tuberkolózisig. Azonban a nagy emberszabásúak állnak hozzánk legközelebb genetikailag, így ők a legveszélyeztetettebbek.
Az emberszabású kolóniák nem engedhetik meg maguknak ezeket a típusú veszteségeket. Már így is rendkívül kicsi és fragmentált a populáció és folyamatosan csökken az egyedszámuk.
Tony Goldberg
Néhány védett területen élő főemlős populáció számára a fordított zoonózis nagyobb veszélyt jelent, mint az élőhely elvesztése vagy az orvvadászat. Kibale egyik csoportjában például az olyan légzőszervi kórokozók, mint a humán rhinovírus C és a HMPV már több, mint 35 éve a vezető haláloknak számítanak és az ismert esetek 59%-áért felelősek.
A Kibale Nemzeti Park néhány kolóniájában a humán patogének évtizedek óta szedik áldozataikat az emberszabásúak körében.
A természetvédők számára a jelenség igen nagy fejtörést okoz. Afrikában sok helyen az emberek a főemlősök közvetlen szomszédságában élnek. A főemlős-turizmus jelenti a veszélyeztetett fajok megőrzésének egyik támpillérét – az élőhelyük biztosított és a helyieket pénzügyi juttatásokkal lehet ösztönözni arra, hogy megóvják a vadvilágot. De ugyanaz az üzlet, ami számos emberszabású fennmaradásához járul hozzá anyagilag a kipusztulásukhoz is vezethet, mivel az emberek túlzott közelsége halálos kórokozóknak teszi ki ezeket az állatokat.
A turizmus fontos a fajmegőrzéshez, magyarázza Gladys Kalema-Zikusoka vadvilági állatorvos és az entebbei (Uganda) Conservation Through Public Health elnevezésű nonprofit csoport alapítója. „De ésszel kell csinálnunk, máskülönben elveszíthetjük a körülöttünk élő állatokat.”
Jane Goodall brit főemlőskutató volt az első, aki feljegyzéseket készített az emberszabásúakat érintő fordított zoonózisról. 1968-ban Goodal azt írta, hogy a csimpánzok „elég gyakran” náthásak és köhögnek, valamint hogy „elkaphatják ugyanazokat a fertőző betegségeket, mint az emberek”. De a végső bizonyíték arra, hogy a csimpánzok emberi közvetítéssel fertőződnek meg csak 2008-ban látott napvilágot, amikor Fabian Leendertz a németországi Helmholtz Institute for One Health igazgatója a kollégáival molekuláris eszközökkel kimutatta, hogy humán vírusok a felelősek azokért a légzőszervi járványokért, melyek az elefántcsontparti Taï Nemzeti Park csimpánzait betegítették meg egy évtizeden keresztül.
A tanulmány megjelenése óta a klímaválság, a globalizáció, a természetes élőhelyek pusztításának és elfoglalásának az üteme felgyorsult, és az összes afrikai emberszabású faj egyedszáma csökken. A keleti és nyugati gorillák is kritikusan veszélyeztetett kategóriába kerültek, míg a csimpánzok és bonobók „csak” veszélyeztetettek. A tény, hogy a humán betegségek az emberszabású kolóniák jelentős hányadának a pusztulását okozzák, a kórokozókat mind a négy nagy faj számára a kipusztulásuk elsődleges rizikófaktorává teszi.
„Az emberszabású populációk nem engedhetik meg maguknak ezt a fajta veszteséget” – mondja Goldberg. „Már így is aprók a kolóniák, szétszakadtak egymástól és folyamatosan csökken az egyedszámuk – és egyszerűen nincs meg az a képességük, hogy alkalmazkodjanak vagy regenerálódjanak.”
Gorillák a San Diego-i állatkert szafari parkjában, ahol a csoport tagjainál 2021 januárjában Covid-19 fertőzést diagnosztizáltak. Fotó: Ken Bohn/EPA
Több ilyen kórokozó az embereknél csak bosszantó, de amúgy enyhe megfázásos tüneteket okoz. Az emberszabásúaknál viszont ezek a betegségek végzetesek lehetnek, mert az állatok nem rendelkeznek természetes immunitással vagy az evolúció során szerzett genetikai ellenállóképességgel. Amikor egy csimpánz vagy gorilla megbetegszik, már nem sokat lehet tenni értük. A legtöbb náthát okozó vírus ellen vakcina sem létezik.
Goldberg rájött, hogy egyedül a közegészségügyi megközelítés segíthet – meg kell találni a patogének forrását és mindenképp meg kell akadályozni, hogy bekerüljenek a populációkba.
2015-ben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) különböző irányelveket fogalmazott meg az ökoturizmussal kapcsolatban – azt javasolta, hogy az emberek legalább 7 méteres távolságot tartsanak az állatoktól, a turistacsoportok létszámát csökkentsék, minden résztvevő viseljen arcmaszkot és azok a turisták, akik betegek vagy rosszul érzik magukat, ne vegyenek részt a túrán.
De nyilvánvaló okokból ez nem mindig zajlik így. Egyrészt azon is múlik, hogy mennyire őszinték a nemzetközi látogatók. „Képzeld el, hogy amerikai turista vagy, eljöttél egész Afrikáig és ez a túra szerepel a bakancslistádon” – magyarázza Goldberg.
„Épp fáj a hasad, emiatt nem fogsz elmenni megnézni a gorillákat? Dehogynem el fogsz.”
A turisták gyakran megszegik a szabályokat a túra közben, vagy mert elragadja őket a pillanat heve vagy szándékosan. „Néhányuk oda sem figyel” – meséli Kalema-Zikusoka. A helyi túravezetők pedig vagy figyelmeztetik őket, vagy nem. „Nem akarnak ők sem udvariatlanok lenni és nehezükre esik a turistákat irányítani.”
A túravezetők azért is tartózkodhatnak a turisták megfeddésétől, mert attól félnek, hogy elesnek a borravalótól. Néhányuk „akkora borravalót kap, ami egy helyi falusi ember havi fizetésének a duplája” – mondja Goldberg. „Az az ösztönzőerő, amit a borravaló képvisel, már nem egészséges.”
Egy 2020-as tanulmány 282 YouTube videót elemzett, amelyek a hegyi gorillák közé vezetett túrákról szóltak, és kiderült, hogy 40%-ukban a turisták karnyújtásnyi távolságra álltak a gorilláktól vagy egyenesen fizikai kontaktusba kerülnek velük.
Egy másik tanulmányban – szintén 2020-ból – Darcey Glasser, a Hunter College of the City University of New York végzős hallgatója 101 főemlős-túrán vett részt a Kibale Nemzeti Parkban és megfigyelte, hogy a turisták 88%-a köhögött, 65%-a tüsszögött és 37%-a vizelt a séta során. „Mindenki hozzáért mindenhez” – írta.
A szabályt, miszerint a turistáknak legalább 7 méteres távolságra kellene lenniük az állatoktól rendszeresen semmibe veszik. Mi természetesen minden csimpánz-, és gorillatúrán betartottuk, betartjuk az előírásokat.
Glasser bemutatta az eredményeket az ugandai vadvédelmi hatóságoknak, ahol pozitívan reagáltak és a túraútvonal elején kézfertőtlenítő állomásokat állítottak fel. A hatóságok azonban többnyire igyekeznek elkerülni az olyan szigorú szabályok bevezetését, amelyek a látogatói élményt negatívan befolyásolhatják.
A főemlős-turizmus az egyik legfőbb bevételi forrás 13 afrikai országban, magyarázza Leendertz, ezért a fordított zoonózis „nem mindig egyszerű téma”. Az ugandai vadvédelmi hatóság – ők felügyelik az ország nemzeti parkjait és az ezekben zajló turizmust – többszöri megkeresésünkre sem reagált, amikor interjút kértünk tőlük.
Az ökoturizmus jelenti az egyik súlyos kockázati tényezőt az emberszabásúak egészsége szempontjából, de nem minden fordított zoonózisért felelős. Bizonyos főemlős csapatok soha nem találkoznak turistákkal – Stella családja is ilyen volt -, mégis humán kórokozók okozta járvány tizedeli őket.
Amikor Goldberg azon töprengett, hogy lehetne megoldani a problémát, észrevett egy zavarbaejtő mintázatot a humán patogénekkel kapcsolatban: azok fertőzik meg az emberszabásúakat, melyek a kisdiákokat is, és kiszámíthatóan működnek, mert a gyerekek az iskolában újra és újra elkapják és hazahurcolják őket.
Goldberg számára úgy tűnt, az állatokat azok a felnőttek fertőzik meg, akik az erdőben dolgoznak, miután a gyermekük kórokozóját maguk is elkapták. Ez az elképzelése még valószínűbbnek tűnt, amikor rájött, hogy a felnőttek, akik a „nátha-bacival” voltak fertőzöttek, gyakran nem mutattak tüneteket, még akkor sem, amikor már javában szórták szét a kórokozókat.
Goldberg pénzügyi támogatást nyert el egy újabb kutatáshoz, amelyet Taylor Weary vezetett (ő korábban Goldberg laboratóriumában dolgozott) közösen Patrick Tusiime-vel, a Kasiisi Project – a Kibale környéki általános iskolákat támogató nonprofit szervezet - egészségügyi koordinátorával. Havonta orrváladék-mintát vettek a helyi iskolásoktól és az erdőben dolgozó szüleiktől, valamint székletmintát gyűjtöttek a csimpánzoktól.
A kutatások szerint „iskolai bacik” betegítik meg a csimpánzokat, és valószínűleg tünetmentes felnőttektől kapják el ezeket. Fotó: Kádár András JGI
A jelenleg publikálás előtt álló eredmények alátámasztották Goldberg eredeti feltételezését. Minden légúti patogén, ami csimpánzjárványt okozott Kibaléban, megtalálható volt a környéken élő gyermekek szervezetében. Aztán 2020 márciusa és szeptemberek között, amikor Ugandában a legszigorúbbak voltak a Covid-19 miatti lezárások, a kutatók „bámulatosan egyértelmű” csökkenést figyeltek meg a fertőző betegségek esetszámában, ami arra utal, hogy az iskolák valóban a járvány fő forrásai.
Goldberg számára az üzenet világos volt: „Ha meg akarjuk menteni a csimpánzokat, egészségesebbé kell tennünk a gyerekeket."
Az eredmények egyik nagy tanulsága az volt, hogy a jelenlegi modell nem alkalmas arra, hogy csökkentse a fordított zoonózisok kockázatát a Kibaléban élő csimpánzok, valamint általában az afrikai emberszabásúak számára. A lényeg az lenne, hogy a tüneteket mutató, tehát fertőzést terjesztő emberek ne menjenek ki az erdőbe, de a fertőzött felnőttek általában tünetmentesek. Szintén nem megoldás, hogy tiltsák el a túravezetőket és az erdei nyomkeresőket a munkavégzéstől, amikor a gyerekeik betegek, hiszen, ahogy Golberg mondja: a gyerkőcök „mindig megbetegszenek”.
A turizmus betiltása sem működne. A nemzeti parkok erősen függenek a látogatói bevételekből, ebből fizetik a munkabért, nyújtanak támogatást a helyieknek a környezetvédelmi tevékenységért és ebből vásárolnak földterületeket rezervátumok kialakítására. „Az én gyerekkoromban a csimpánzokra ellenségként tekintettek” – meséli Tusiime, aki egy Kibaléhoz közeli faluban született. „Manapság a helyiek sokkal pozitívabban viszonyulnak a csimpánzokhoz, mert ők vonzzák ide a turistákat, ők hozzák a bevételt.”
Ha a humán betegségektől akarjuk megóvni a főemlős populációkat, a legjobb megoldás az lenne, ha a közelükben élő gyerekek egészségfejlesztésére fókuszálnánk. Már elindultak olyan programok, melyek kézmosásra és egyéb tisztasági szokásokra tanítják a helyi gyerekeket azzal a céllal, hogy csökkentsék a fertőzésveszélyt.
A nátha vírusait nem lehet kiiktatni, de az emberi viselkedés megváltoztatásával útját állhatnánk a betegségek terjedésének. Fotó: Kádár András JGI
A tudósok abban is reménykednek, hogy a jelenlegi biológiai biztonsági intézkedések megerősítése hosszú távon a fertőzések csökkentéséhez vezet – de ez megkövetelné az afrikai kormányok és a turizmusban érdekeltek elkötelezettségét, magyarázza Cristina Gomes, a miami egyetem (Florida International University) vadvilági természetvédő szakembere, aki segített létrehozni egy olyan munkacsoportot, amelynek a feladata új stratégiák kidolgozása. Az egyik elképzelés szerint a csimpánzokkal dolgozó túravezetőknek fizetett betegszabadságot biztosítanának – ez jelenleg olyan luxus, amit nem engedhetnek meg maguknak. Egy másik felvetés szerint tanúsítványt kapnának az előírásokat betartó és hatékonyan működő vállalkozások – ennek fejében kicsivel magasabb díjat számolhatnának fel a szolgáltatásaikért.
A közönséges nátha kórokozóit nem lehet kiirtani és az emberek még sokáig az emberszabásúak közelében fognak élni. Goldberg azt mondja, csak 2023-ban legalább öt helyszínen dokumentáltak csimpánzok közt légúti megbetegedéses járványt a szubszaharai régióban.
De van némi remény arra, hogy ezek az esetek egyre ritkábbá válnak, ahogy a tudósok, hivatalnokok, helyi lakosok és turisták egyre jobban képbe kerülnek a probléma jelentőségével kapcsolatban. „A viselkedés megváltoztatása időbe telik, de ha igazán elszánt az ember, végül sikerülhet” – mondja Tusiime. „Ezért kell most azonnal nekikezdenünk.”
Olvasd el mit gondol Dr. Jane Goodall az ökoturizmusról:
Másik cikkünk a zoonózissal kapcsolatosan:
A budongói csimpánzok denevérürüléket esznek, ezzel növelve a kialakuló zoonózisok kockázatát
