Az ínség miatti erdőirtás a nigériai rezervátumban élő ritka csimpánzfaj reményeit is szétzúzza
Orji Sunday 2023. július 10.
• Nem egészen 20 évvel ezelőtt az Akure-Ofosu Erdőrezervátumot még a veszélyeztetett nigériai-kameruni csimpánzok potenciális fajmegőrzési helyszíneként tartották számon
• De 2001 és 2022 között a rezervátum elvesztette az őserdővel borított területének közel felét, és úgy tűnik, ez a tendencia csak tovább folytatódik
• Az Akure-Ofosui erdő a rezervátum területén lévő kisbirtokok elburjánzása miatt zsugorodik
• Az országban a munkanélküliségi ráta meghaladta az 50%-ot és a szegénység elképesztő méreteket öltött, ezért sok nigériainak nincs más választása, mint hogy letelepedjen a természetvédelmi területeken és saját birtokot hasítson ki az erdőből.
A nigériai Akure-Ofosu Erdőrezervátumot 1938-ban egy Párizsnál csaknem négyszer nagyobb őserdő-sávban hozták létre, azóta számos vadon élő állatfajnak biztosít élőhelyet. Ezek között megtalálhatók az örvös mangábék (Cercocebus torquatus), a fehérorrú cerkófok (Cercopithecus nictitans), az apácacerkófok (Cercopithecus mona) és a nigériai vöröshasú cerkófok (Cercopithecus erythrogaster pococki).
De a rezervátum talán legrangosabb lakója a veszélyeztetett nigériai-kameruni csimpánz (Pan troglodytes ellioti). Mivel a vadonban kevesebb, mint 6,000 egyed maradt fenn, a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) a P.t. ellioti-t a világ legritkább csimpánz-alfajaként kategorizálja.
2007-ben két primatológus, Babafemi Ogunjemite és John Oats 33 csimpánzfészket talált a 39,400-hektáros rezervátumban és megjegyezték, hogy a terület „alkalmasnak tűnik csimpánzvédelmi körzetnek”. 2021-ben vadászok és régóta itt élő telepesek elmondták a Mongabay-nek, hogy az 1990-es években és a 2000-es évek elején láttak és vadásztak csimpánzokat a rezervátumban. Azonban az alfaj jelenlegi státusza az Akure-Ofosu-ban bizonytalan, mivel mostanában tudományos megfigyelést nem jegyeztek fel a csimpánzokról.
A tudományos bizonytalanság mellett az emberi túlkapásoknak köszönhetően az Akure-Ofosu-ban élő csimpánzok fennmaradása is napról napra kétségesebb. A Global Forest Watch (Globális Erdőfigyelő) nevű internetes platform műholdas adatokat tesz közzé képek formájában és ezeken az látható, hogy 2001 és 2022 között az őserdő csaknem fele eltűnt a rezervátumból. A 2023-as évre szóló előrejelzések szerint a folyamatos erdőirtás a rezervátum déli felére koncentrálódik.
2021-ben, amikor a Mongabay terepszemlézett az Akure-Ofosu-ban, zöld felhőkként burjánzó kakaófarmok pettyezték a tájat – a farmokat jelzések és ösvények választották el az egykor hatalmas erdő maradványaitól.
Az Ondo Állami Erdészeti Hivatal tisztviselői azt mondták, hogy ellenőrzés alatt tartják az új farmok terjeszkedését. Azonban Sunday Oladejo az akure-i Műszaki Szövetségi Egyetem előadója arról tájékoztatta a Mongabay-t, hogy az elmúlt két évben a körülmények csak tovább romlottak a rezervátumban.
„A kormány nem vette kézbe a dolgokat” – mondta Oladejo egy telefoninterjú során. „A farmerek továbbra is betelepülnek a rezervátumba. Az erdőirtás és talajromlás egyre nagyobb méreteket ölt. Néhány farmer már 20-30 éve él ott. Kakaóültetvényeket létesítettek és egyre csak újabbakat ültetnek. Ez a megélhetésük forrása.”
Tovább komplikálják a dolgot az erdőtüzek, melyeket azért gyújtanak, hogy az új farmok számára lecsupaszítsák a területet vagy hogy a már meglévők határait tágítsák. A rezervátumban élő farmerek 2021-ben elmondták a Mongabay-nek, hogy ezek a tüzek gyakran irányíthatatlanok és nehéz – ha nem lehetetlen – őket megfékezni, mivel nincs képzett tűzoltógárda és tűzoltásra alkalmas felszerelés. A NASA műholdképes adatai azt mutatják, hogy a tűzriadók 2023 első néhány hónapjában az Akure-Ofosu egyik felére koncentrálódtak.
Amikor a Mongabay egyik riportere 2021-ben felkereste az Akure-Ofosu-t, a láncfűrészek zaja minden irányból visszhangzott. A fakitermelés, a mezőgazdasági terjeszkedés egyik oldalhajtása saját jogon hozott létre itt piacot – a közeli Akure, Ijare, Idanre és Ore kisvárosaiban fűrésztelepek voltak láthatók, amik a rezervátumból származó faanyagot dolgozták fel az értékesítés előtt.
Munkások dolgozzák fel a faanyagot egy fűrésztelepen a délnyugat-nigériai Akure-Ofosu Erdőrezervátum közelében.
Egy 2013-as tanulmány, ami a Tanzania Journal of Forestry and Nature Conservation című lapban jelent meg úgy találta, hogy az Akure-Ofosu még mindig „rendkívül változatos növényfajták kompozíciójával” rendelkezik. Vonaltranszektes mintavételi technikával több mint 80 növényfajt jegyeztek fel, ezekből 46 fafajta, például az obeche (Triplochiton scleroxylon), iroko (Milicia excelsa), afrikai mahagónifa (Khaya ivorensis) és az afrikai diófa (Lovoa trichilioides).
A fák ilyen mértékű változatossága valóságos áldás a vadállatok számára, ugyanakkor a favágókat is vonzza, akik magas árakat diktálnak a piacon, mivel a faanyag luxusnak számít. Habár a favágás törvényellenes a rezervátumban, a bűnüldöző szervek hiányoznak. Az állami erdészeti hivatal munkatársai 2021-ben elmondták a Mongabay-nek, hogy ritkán tudnak járőrözni, mert nincs sem alkalmas munkaerő, sem forrásaik hozzá.
Az ország 50% feletti munkanélküliségi rátával és egyre növekvő szegénységgel néz szembe, ezért sok nigériainak nem marad más lehetősége, mint letelepedni az ország természetvédelmi területein és parcellákat kihasítani az erdőből. Az Akure-Ofosu erdeje azonnali és olcsó menedéket nyújt az állandó versenyt diktáló munkaerő-piac elől, ami leginkább az olyan zsúfolt városközpontokban jelentős, mint a közeli Lagos, Afrika legnépesebb városa a maga több, mint 20 millió lakosával.
Faanyagot szállító teherautók viszik a vágott fát Akure-Ofosu-ból a városközpontokba. Fotó: Orji Sunday, Mongabay (2020)
„A kakaóültetvények száma egyre nő a rezervátumokban” – nyilatkozta 2020-ban Omotunde Kayode a Mongabay-nek. Kayode 10-hektáros farmon gazdálkodik az Akure-Ofosu északi részén. „A városokban nincs munka. Sok diplomás egyszerűen belefárad az álláskeresésbe és kiköltözik a rezervátumokba – az erdő tele van diplomásokkal.”
Elizabeth Greengrass természetvédelmi biológus mindenre kiterjedően tanulmányozta a környezetvédelem kérdését Afrikában. Elmondta, hogy a probléma középpontjában a munkalehetőségek hiánya áll.
„Sok ilyen erdőrezervátumban az emberek (a környező közösségek) nagyon keveset tudnak a túlélésük érdekében tenni, kivéve, ha vadásznak, gazdálkodnak vagy kivágják a védett erdőket” – magyarázta Greengrass 2020-ban a Mongabay-nek. „Rengeteg nigériai faluközösség az erdőtől függ és ez komoly problémát okoz természetvédelmi szempontból nemcsak Nigériában, hanem Afrika legtöbb részén is.”
2019-ben a kormány elkezdte legalizálni a farmgazdálkodást az Akure-Ofosu erdőrezervátumban és igazolványt bocsátott ki a farmerek számára, ugyanakkor arra kötelezte őket, hogy évente 10,000 nairát (13 dollárt) fizessenek parcellánként a hatóságoknak – a szerződést évente meg kell újítani. A kormányzati képviselők nyilatkozata szerint csak a már letelepedett gazdálkodók jogosultak erre a szerződésre, amelyet azért léptettek érvénybe, hogy megakadályozzák a további túlkapásokat a rezervátumban.
Azonban 2021-ben, amikor a Mongabay terepszemlép tartott a körzetben, egy újságíró rengeteg olyan területet fedezett fel, amelyeket új farmgazdaságok kialakítása céljából taroltak le. A Global Forest Watch (Globális Erdőfigyelő) műholdas adatai és képei is azt mutatják, hogy az őserdő folyamatos irtása zajlik a területen.
„Éreztem, hogy egy ponton a kormány feladta a reményt, hogy a farmerekkel szemben átvegye az irányítást a rezervátum felett” – nyilatkozta egy kormányzati képviselő 2020-ban a Mongabay-nek a visszás helyzettel kapcsolatban.
Kakaóültetvény az Akure-Ofosu Erdőrezervátum szélén. Fotó: Orji Sunday, Mongabay (2020)
A helyi hatóságok nem merik megbolygatni a kényes politikai egyensúlyt, mesélte két erdőőr, akik nevük elhallgatását kérték, mert megtorlástól tartanak. Azt is elmondták, hogy az Akure-Ofosu és az azt környező terület népes lakossága erős szavazóbázist jelent, akik elég erősek ahhoz, hogy a választások végkimenetelét befolyásolják, ezért a politikusok vonakodnak olyan rendszabályokat alkalmazni – például kilakoltatást -, amelyek ellenük fordíthatnák a szavazókat. Az őrök azt is hozzátették, hogy sok rezervátumbéli farmer befolyásos helyi politikusok alkalmazottja.
A régió még fennmaradt erdeire állítólag új veszély leselkedik, és ez a farmereket és a vadállatokat egyaránt fenyegeti. 2022-ben a rezervátumon belül és körül élő kakaóültetvényesek tüntetésekbe kezdtek, miután megtudták, hogy az Akure-Ofosu-ból és a közeli Idanre Erdőrezervátumból 50,000 hektárnyi földet terveznek kiárusítani egy kínai érdekeltségű külföldi nagyvállalatnak. Habár a kormány tagadta a hírt, a farmerek szünetekkel ugyan, de folytatták a demonstrációkat és arra figyelmeztettek, hogy az ezzel járó kilakoltatások több, mint 20,000 kakaó-, tápióka-, gumi- és banánültetvényest érintenének.
Két hónappal ezelőtt az Idanre rezervátumban élő gazdálkodók és helyi vezetők egy újabb tüntetést szerveztek, nyilatkozta Oladejo. Ez alkalommal eltorlaszoltak két főutat, lezárták a piacokat és követelték, hogy az üzleti megállapodást haladéktalanul vonják vissza.
„A farmerek tudják, hogy nem bízhatnak a kormányzatban” – magyarázta Oladejo a Mongabay-nek. „A kormány nem szavahihető.”
Az örvös mangábék (Cercocebus torquatus) egyelőre még az Akure-Ofosu Erdőrezervátum lakói. Ezt a fajt a Természetvédelmi Világszervezet veszélyeztetettnek nyilvánította.
Fotó: Rufus46, Wikimedia Commons (CC BY-SA 3.0).
Olajedo szerint nincs minden veszve az Akure-Ofosu számára, annak ellenére, hogy az erdő fele odaveszett, az erdőirtások folytatódnak és a betelepülők száma egyre nő. Elmagyarázta, hogy a rezervátum megérdemli, hogy jól szervezett harcot folytassanak érte – ebbe beletartozik az új farmok létesítésének a tilalma, amit hatékony jogalkalmazással kellene elérni, nagyszabású erdő-regenerációs projektek indítása és a fakitermelés szankcionálása is. Hozzátette, ha a kormány a legcsekélyebb elkötelezettséget mutatná ezek iránt a sarkalatos kérdések iránt, az Akure-Ofosu ökológiai integritását vissza lehetne állítani és meg lehetne óvni.
Greengrass viszont egy kevésbé keményvonalas megoldást támogatna. Szerinte a nigériai természetvédelmi területeken és az azok mentén élő közösségek megélhetése szorosan összefonódik az erdővédelemmel és a problémát úgy kellene szemlélni, hogy figyelembe veszik az érem mindkét oldalát. 2020-ban azt nyilatkozta a Mongabay-nek, hogy ő azt javasolja a fejlődő vidéki vállalkozásoknak, hogy „teremtsenek munkalehetőséget és alkalmazzák azokat, akiknek eddig a megélhetési forrása az erdőből származott.”
„Ahhoz, hogy a vadakat védelmezzük – mondta – az embereknek nem muszáj szenvedniük.”
