Az IUCN új Zöld Státusz felmérése a keleti gorillákról: a vészes egyedszámcsökkenés mellett a fajmegőrzés sikeres útja is kirajzolódik
Fordította: Lippai Bianka
Egy frissen megjelent tanulmány rávilágít arra, hogy a keleti gorillákat továbbra is a kihalás közvetlen veszélye fenyegeti – ugyanakkor arra is rámutat, hogy van remény a megmentésükre.
Az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) közzétette az eddigi legátfogóbb felmérését a keleti gorillák populációs helyzetéről, magába foglalva elterjedési területüket, ökológiájukat és hosszú távú életkilátásaikat. A FELMÉRÉS– amely az első hivatalos Zöld Státusz felmérés a fajról – külön vizsgálja a két alfaj helyzetét: a hegyi gorillát, valamint a Grauer-gorillát (keleti síkvidéki gorillát). Utóbbi a Jane Goodall Intézet (JGI) által vezetett, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti felére kiterjedő Főemlősvédelmi Akcióterv egyik kiemelt célfaja.
„A Zöld Státusz valódi értéke abban rejlik, hogy nem csupán a hanyatlást dokumentálja, hanem lehetővé teszi a fejlődés nyomon követését is. Azáltal, hogy a keleti gorilla történelmi elterjedési területét különálló területi egységekre osztjuk, és mindegyikhez szabványosított regenerációs mutatókat rendelünk, az adatokból és a szakértői tudás által megbízható alapot nyerhetünk. Ez a referencia pedig egyértelműen megmutatja a szakembereknek, a helyi közösségeknek, a döntéshozóknak és a támogatóknak, hogy a fajmegőrzés hol működik hatékonyan, és hol szorul megerősítésre” – fejtette ki dr. Lilian Pintea, a JGI természetvédelmi tudományért felelős alelnöke, az IUCN Főemlős Szekciójának tagja, aki a JGI szakmai munkájához közös térképészeti támogatással járult hozzá.
Az eredmények érdekes ellentmondást mutatnak: míg a Grauer-gorilla egyedszáma az elmúlt két évtizedben drasztikusan visszaesett az elterjedési területének nagy részén, addig a hegyi gorillák populációjában tapasztalt látványos növekedés – mintegy 620 egyedről több mint 1000-re – bizonyítja: a kitartó, hosszútávú fejfenntartási intézkedések valóban elvezethetnek a faj megmeneküléséhez és gyarapodásához.
„A felmérés egyrészt rávilágít a Grauer-gorillák fogyatkozásának súlyosságára, másrészt reális, pozitív kilátásokat vázol fel a fajvédelem kiterjesztésére a közösségi védett területeken – különösen azokon a helyi közösségek által gondozott erdővidékeken, ahol a lakosság fenntarthatóan gazdálkodik saját természeti erőforrásaival” – hangsúlyozta dr. Marc Fourrier, a JGI főemlősök védelméért felelős igazgatója és a felmérés egyik szakértője.
Az értékelésben közreműködő szakemberek egyetértenek abban, hogy a tanulmány világos cselekvési irányt szab: olyan modellt vázol fel, amelyben a helyi közösségek, az állami szervek és a természetvédelmi szervezetek kéz a kézben dolgoznak a tartós védelemért. A Jane Goodall Intézetnél ez közvetlenül illeszkedik a közösségközpontú Tacare módszertanhoz, amelyet a szervezet a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén is alkalmaz. A térségben végzett munka magában foglalja az emberszabásúak több mint 100 000 négyzetmérföldnyi létfontosságú élőhelyére irányuló cselekvési terv összehangolását és megvalósítását, szoros együttműködésben az Ushiriki Konzorciummal.
„A gorillák kulcsfajok, így a jelenlétük létfontosságú számos más élőlény ökológiája szempontjából” – zárta gondolatait dr. Fourrier. „Amikor megóvjuk a gorillákat természetes élőhelyükön, valójában a teljes ökoszisztéma épségét és jövőjét biztosítjuk.”
Köszönet illeti a felmérésben közreműködő valamennyi partnert és kutatót, köztük a JGI munkatársait: dr. Lilian Pinteát és Everlyne Leleit a térképészeti és tudományos háttérmunkáért, valamint dr. Marc Fourriert és Emola Pippen-Hashim Makambót, a JGI kongói ügyvezető igazgatóját.
[A keleti gorillák helyzetét bemutató friss értékelés teljes terjedelmében itt olvasható.]
