Az orangutánok meglesik a társaikat és így sajátítják el, mi ehető a vadonban

Írta: Nisha Zahid  2023. július 06

Az orangutánok figyelemreméltó alkalmazkodási képességről tesznek tanúbizonyságot, amikor megfigyelik és utánozzák fajtársaik táplálékszerző módszereit. Fotó: Adair Broughton / Flickr

Egy friss tanulmány bemutatja, hogyan alkalmazkodnak az orangutánok az új környezethez és hogyan választják ki élelmiszerforrásaikat. Közismert, hogy az orangutánkölykök hosszú ideig az anyjuktól függenek és egészen hatéves korukig anyatejen élnek. Még ezután is az anyjukkal maradnak további három éven keresztül, hogy megtanulják azokat az alapvető készségeket, amelyek révén felnőve képesek lesznek felismerni, kiválasztani és feldolgozni változatos étrendjük elemeit.

Az orangutánok táplálékválasztása szülőhelyük elhagyása után

Mikor az orangutánok olyan területre merészkednek, ahol az elérhető táplálék jelentősen különbözhet attól, amihez szülőhelyükön hozzászoktak, azzal a kihívással szembesülnek, hogy el kell dönteniük, mi az, ami ehető és meg kell tanulniuk, hogyan fogyasszák el az élelmet. A jelenség alapos megismeréséhez több ország kutatója összefogott és megvizsgálta a kérdést.

Az eredmények a vándorló orangutánok lenyűgöző viselkedésére derítettek fényt. Ők ugyanis hajlamosak az egyszerű alapelvet követni: figyelj és tégy úgy, ahogy a helyiek.

Más szóval, az új területeken élő orangutánoktól tanulnak és alkalmazzák azok táplálkozási szokásait. Azáltal, hogy alaposan megfigyelik a helyieket, a vándorló orangutánok számukra megfelelő élelmiszerforrásokat fedezhetnek fel és elsajátítják a szükséges készségeket ezek elfogyasztásához.

A kutatás értékes betekintést nyújt az ismeretlen környezettel találkozó orangutánok alkalmazkodóképességébe. A fajtársaktól való tanulás készsége bizonyítja intelligenciájukat és találékonyságukat, amelyek segítségével az új kihívásokhoz alkalmazkodnak.

A leskelődés segít az új táplálékforrások feltérképezésében

Mörchen és kollégái egy nemrég végzett kutatás során felfedezték, hogy a hím orangutánok erre az értékes tudásra „leselkedés” révén tesznek szert.

A leselkedés olyan viselkedésforma, amely során az orangutánok a követendő modellnek választott fajtársukat két méternél nem távolabbról, legalább 5 másodpercen át intenzíven figyelik. Ezalatt a „leskelődő” úgy helyezkedik, hogy szemben legyen a modellel és fejmozgásokkal utánozza annak cselekedeteit - mindez élénk érdeklődést és figyelmet sugall.

Érdekesség, hogy a megfigyelések szerint a hím orangutánok sokkal inkább hajlamosak elvándorolni és új helyre költözni, miután függetlenedtek az anyjuktól. A nőstények viszont inkább a szülőhelyükhöz viszonylag közel építik ki territóriumukat, vagyis inkább azt választják, hogy a születési területük hatótávolságán belül maradnak.

A tanulmány időtartama

A kutatók három évtizeden keresztül végeztek átfogó elemzést és 157 képzett megfigyelő által összegyűjtött adatot használtak fel.

A tanulmány az indonéziai Southwest Aceh tartományban lévő Suaq Balimbing kutatóállomáson 77 vándorló felnőtt hímre fókuszált a kifejezetten társaságkedvelő szumátrai orangután fajból (Pongo abelii) – ezenkívül a Central Kalimantan régióbeli Tuanan állomáson 75 hímet figyeltek meg a kevésbé társas borneói orangután fajból (Pongo pygmaeus wurmbii).

A vizsgálat során a tudósok alaposan tanulmányozták a leskelődő viselkedésforma eseteit, amikor is az állatok legalább 5 másodpercig két méteres távolságon belül figyeltek egy fajtárs-modellt.

A leskelődő viselkedés vizsgálatának eredményei

A kutatók kifejezetten 4,009 olyan esetre koncentráltak, amikor a hímek 50 méteres körzeten belül voltak egy vagy két szomszédos orangutántól, beleértve felnőtt nőstényeket, serdülőket és felnőtt hímeket.

A tanulmány során azt figyelték meg, hogy a hímek összesen 534-szer „leskelődtek” 207 különböző esetben, és ez az összes megfigyelt társas viselkedésforma 5.2%-át jelentette.  A Suaq Balimbing állomáson gyakoribb volt, hogy a hímek helyi nőstényeket „stíröltek”, ezt követte a helyi serdülők megfigyelése, míg a felnőtt hímek utáni leskelődés volt a legritkább viselkedés.

Ezzel szemben a Tuanan állomáson, ahol egy kevésbé szociális orangután populáció él, a hímek elsősorban más felnőtt hímeket „kukkoltak”, ezt követte a serdülők megbámulása, míg legritkábban az fordult elő, hogy a „leskelődés” a felnőtt nőstényekre irányult volna.

A Tuanan népességben a nőstények arról ismertek, hogy aktívan kerülik a tartós társas érintkezést a vándorló hímekkel, és ez potenciálisan csökkenti a lehetőséget a „leselkedő” interakciókra.

A tanulmány arra is rávilágított, hogy a vándorló hímek a leskelődő viselkedés után nagyobb gyakorisággal fogyasztották azokat a konkrét élelmiszereket, amelyeket a „kukkolás” alkalmával megfigyeltek.

Ez arra utal, hogy a hímek hatékonyan ültetik át gyakorlatba a megfigyeléseik során megszerzett tudást és aktívan foglalkoznak azzal a táplálékforrással, amelyről információt szereztek a „leskelődés” során.

A leskelődő viselkedés előnyei

A kutatók hangsúlyozták, hogy azt még nem lehet pontosan tudni, hányszor kell a felnőtt hímeknek a leskelődést megismételniük, hogy tökéletesen elsajátítsanak egy specifikus készséget.

Azonban a megfigyeléseik arra utalnak, hogy a készség összetettségétől vagy újszerűségétől függően a felnőtt orangutánok továbbra is felfedező jellegű magatartást tanúsíthatnak, amikor olyan táplálékkal találkoznak, amelyről kezdetben a „leskelődés” révén szereztek ismeretet.

Ez a viselkedés számos különböző célt szolgálhat, például ezáltal részletesebb információt gyűjthetnek az ételről, megerősíthetik és memorizálhatják az újonnan megszerzett tudást vagy ezt akár össze is hasonlíthatják a már a fejükben lévő tudásbázissal.