A csimpánzok különböző memória típusokat használnak a föld alatt rejtőző rovarok megtalálásához egy új kutatás szerint
Az University of Barcelona cikke
2024. december 5.
Fordította: Mészáros Adrienne, Uzonyi Anna
A Dindefelo-i csimpánzok viselkedési repertoárja a vándorhangyák fészkeinek felderítése során.
Képek: Communications Biology (2024). DOI: 10.1038/s42003-024-07206-1
A csimpánzok az embereken után a legösszetettebb memóriával rendelkező állatok. Emlékeznek arra, hogy hol és mikor érnek be a gyümölcsök, és ezt az információt felhasználják annak eldöntésére, mely fákat látogatják meg. Ráadásul ez alapján döntik el, hogy hol aludjanak, hogy reggel elsőként ehessenek az érett gyümölcsökből. Azonban a kognitív stratégiák, amelyeket az állati eredetű élelem megtalálására használnak, a növényi eredetűekkel szemben még nem teljesen ismertek.
Most azonban a Barcelonai Egyetem és a spanyolországi Jane Goodall Intézet szakértői egy kutatás során olyan korábban ismeretlen kognitív képességeket tártak fel, melyeket az afrikai vadon élő csimpánzok alkalmaznak, amikor a föld alatti fészkeikben rejtőző és csak nehezen fellelhető vándorhangyákra vadásznak. Ez az első olyan tanulmány, ami leírja, hogyan használják főemlős-rokonaink a térbeli és az epizódikus-„szerű” memóriájukat arra, hogy a mélyen a talajban megbúvó rovarokat kihalásszák a fészkeikből.
Ez a tanulmány elsőként világít rá, milyen sikeresen alkalmazkodnak a csimpánzok a kognitív kihívásokhoz, amikor több éven keresztül egy állati eredetű élelemforrást aknáznak ki a vadonban.
A Communications Biology című szaklapban megjelent cikk révén jobban megérthetjük a nem-emberi főemlősök kognitív stratégiáit és mélyebben beleláthatunk a fajunk törzsfejlődése során kialakult értelmi képességek fejlődési menetébe.
Bolygónkon a vándorhangyák (Dorylus spp.), más néven a félelmetes marabunták alkotják a társas rovarok legnagyobb kolóniáit. Ezek a hártyásszárnyú rovarok fehérjedús és ásványi anyagokban gazdag élelemforrásnak számítanak a csimpánzok számára, de nehéz őket megtalálni, mert sziklák, gyökerek vagy a lehullott vegetáció alatt fészkelnek és kiszámíthatatlan a mozgásuk.
A tanulmány részeként a csapat összesen 679 alkalmat elemzett 2018 és 2022 között, amikor a Szenegál délkeleti szavannás részén található Dindefelo természetvédelmi körzet csimpánzai négy vándorhangya-fészket kerestek fel.
Andreu Sánchez-Megías doktoranduszhallgató és a cikk vezető szerzője így nyilatkozott: „Azt kutattuk, hogy a csimpánzok vajon szándékosan térnek-e vissza a fészkekhez és hogy milyen stratégiákat alkalmaznak annak kiderítésére, hogy a hangyák még ott találhatók-e, valamint ezzel párhuzamosan azt is, hogy hozzáférhetőek-e ezek a rovarok és milyen mértékben fogyasztják őket a csimpánzok.”
Hozzátette, hogy a hangyafészkek „szórványosak és szinte lehetetlen észrevenni őket, ezért a csimpánzok számára remek táplálékszerzési stratégia, ha emlékeznek a fészek pontos helyére. A fészkek rendszertelen időközönként kiürülnek, majd a hangyák újra elfoglalják őket, és a rovaroknak ez a meghatározó viselkedése teszi lehetővé, hogy a csimpánzok újra és újra felkeressék ugyanazokat a fészkeket és levadásszák a hangyákat.”
Látás, szaglás, ízlelés és tapintás
Úgy tűnik, ezek az emberszabásúak emlékeznek korábbi látogatásaikra a hangyafészkeknél és a viselkedésüket aszerint módosítják, hogy korábban találtak-e ott rovarokat. Az eredmények arra utalnak, hogy a csimpánzok térbeli memóriát alkalmaznak, hogy emlékezzenek a rejtett hangyafészkek pontos helyére, valamint epizódikus-„szerű” memóriát, hogy felidézzék, vajon a korábbi látogatások alkalmával találtak-e ugyanannál a fészeknél hangyákat.
A csimpánzok epizódikus-„szerű” memóriája az az adottság, melynek révén felidézhető, hol, mikor és mi történt egy múltbeli élmény során, és az emberi epizódikus emlékezet után kapta a nevét – ez utóbbi ugyanezt a képességet takarja, csak mi ezen túl az emlékképeket szavakba tudjuk önteni. A nem-humán állatfajok nem tudják nekünk elmesélni, mire emlékeznek, ezért kapta az epizódikus-„szerű” memória nevet.
Ezen túl azt is érdemes megjegyezni, hogy ez az első olyan tanulmány, amely leírja, hogyan használják a csimpánzok négy érzéküket (látás, szaglás, ízlelés és tapintás), amikor felderítik az üres fészkeket és azt kutatják, vannak-e ott hangyák.
A tanulmány jelentősége a fajmegőrzés és az emberi evolúció megértése szempontjából
R. Adriana Hernandez-Aguilar, a Serra Hunter program professzora elmondta: „Fontos hangsúlyoznunk, hogy a tanulmány a csimpánzok kognitív képességeit a környezettel releváns kontextusban vizsgálja – ami jelen esetben a kutatásunk helyszínéül szolgáló szavanna – hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük az emberi kognitív képességek evolúcióját, mivel az első emberfélék is ehhez hasonló száraz, nyílt és forró környezetben éltek.
„A csimpánzok veszélyeztetettek, és ha jobban megismerjük azokat a stratégiákat, amelyeket a vadonban a számukra fontos táplálék megszerzésére használnak, ez segíthet megőrizni a fajt” – vonták le a következtetést a kutatók.
Korábbi cikkeink a témában:
- A csimpánzok jobban teljesítenek a nehezebb feladatok megoldásánál, ha közönségük van
- A csimpánzok évtizedekig emlékeznek régi barátok és családtagok arcára
- Dobszóval azonosítják magukat a csimpánzok
