Február 14-e nem csak a szerelmesek napja!

Nyilván nem véletlen, hogy február 14-ét, a szerelmesek napját választották a Bonobók Világnapjává, amikor legközelebbi rokonainkat, a bonobókat ünnepeljük. (Az ötletet 2017-ben vetette fel Ashley Stone, a The Bonobo Project alapítója azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet erre a veszélyezetetett, ám kevéssé ismert fajra.) Ezek a rendkívül érdekes emberszabásúak ugyanis híresek arról, hogy a csoporton belüli békét élénk szerelmi életük révén tartják fenn – rájuk valóban illik az egykori hippik jelmondata: „Szeretkezz, ne háborúzz!”

A bonobók „felfedezése”

A bonobókat sokáig a csimpánzok egy alfajának tartották a biológusok– úgy is nevezték őket egészen a közelmúltig, hogy „törpe csimpánzok” -, és csak viszonylag későn, 1933-ban jöttek rá, hogy önálló fajról van szó. A csimpánzok és bonobók közti hasonlóság nem véletlen, a „Pan” nemzetséghez tartozó két faj nagyjából másfél-kétmillió éve vált el egymástól, míg az emberrel közös ősük mintegy hatmillió évvel ezelőtt élt. Ezért a bonobók és a csimpánzok ugyanolyan közel állnak az emberekhez evolúciós szempontból, mindkét fajjal csaknem 99%-ban egyező génkészleten osztozunk.

Fotó: Anup Shah/Getty Images

Bonobó vagy csimpánz?

A bonobók és a csimpánzok evolúciós szempontból nem túl régen váltak el egymástól, így külsejükben annyira hasonlítanak, hogy gyakran össze is keverik őket. Ha azonban jobban megfigyeljük unokatestvéreinket, észrevehetjük, hogy a bonobók karcsúbbak, mint a csimpánzok, gömbölyűbb a koponyájuk, élénk rózsaszínű az ajkuk és az arcuk már kölyökkorukban is fekete – eltérően a csimpánzoktól, ahol a kölykök világos arcszínnel jönnek a világra, ami csak később, az érettség elérésekor válik sötétebbé. A bonobók hangja is könnyen megkülönböztethető a csimpánzokétól – magas fejhangon kommunikálnak (a hangjuk leginkább csipogásnak tűnik) és hiányzik a repertoárjukból a csimpánzok jellegzetes „ziháló-huhogása” (pant-hoot). A két faj közötti különbségek azonban elsősorban a viselkedésben és a közösségek szerveződésében figyelhetők meg.

Matriarchális társadalom

Míg a csimpánzok közösségében a hímek az uralkodók, a bonobóknál „nőuralom” van – a domináns egyedek mindig idős nőstények, ők hozzák a legfontosabb döntéseket – például arról, hogy mikor induljanak el vagy hol álljanak meg – és fenntartják a rendet és a békét a csoportban. Ha a csoport egyik tagja elejt egy állatot (csoportos vadászatot még nem figyeltek meg náluk), a domináns nőstény dönti el, hogy ki és milyen sorrendben részesüljön a zsákmányból – de, ellentétben a csimpánzokkal, nem magának sajátítja ki a prédát, hanem arra ügyel, hogy az osztozkodás a húson ne okozzon konfliktust.

A nőstények rengeteg időt töltenek egymás társaságában, közösen felügyelik a kölyköket és egymás segítségére sietnek, ha egy hím erőszakosabban lép fel valamelyikükkel szemben. Ez az egymást támogató viselkedés azért is szokatlan, mert gyakran a kooperáló felek nem egymás rokonai, ugyanis a bonobóknál a nőstények válnak le az anyacsoportjukról és csatlakoznak egy új közösséghez, míg a hímek a születési csoportjukban maradnak. (A csimpánz nőstények egyedül vagy közeli rokonaik társaságában töltik idejük nagy részét és nincs beleszólásuk abba, ha egy domináns hím párosodni akar velük.)

A bonobó-hierarchia alján kiegyenlítettebb a két nem közötti különbség, ott már előfordul, hogy egy hím domináns egy alacsony rangú nősténnyel szemben (és fordítva). Az alfanőstény hímnemű kölykei kiváltságokat élveznek a többi hímmel szemben – gyakran az alfanőstény legidősebb fia tölti be az alfahím szerepét – és nagyobb esélyük is van a párosodásra.

Fotó: Fiona Rogers/Naturepl.com

„Szeretkezz, ne háborúzz!”

Valószínűleg a legtöbb ember annak kapcsán hallott a bonobókról, hogy élénk és változatos szerelmi életet élnek, valamint, hogy rendkívül békés a természetük. Nos, a bonobók sem mentesek az agressziótól, viszont még soha nem figyeltek meg náluk halálos kimenetelű konfliktust vagy kölyökgyilkosságot (ezek viszont a csimpánzoknál előfordulnak). A kutatókat élénken foglalkoztatja, hogy tudják emberszabású unokatestvéreink fenntartani a békét a csoportban, és egy érdekes dologra jöttek rá.

Azt már régóta tudjuk, hogy a csimpánzoknál a nőstények csak bizonyos időszakokban termékenyek és ezt a „fogékonyságot” megnövekedett rózsaszín hátsójukkal (angolul: sexual swelling) „jelzik” a hímek felé. Viszont mivel az utódgondozás évekig is eltart és ezalatt az anyák nem termékenyek, továbbá a kölyköt nem nevelő nőstények csak pár napig termékenyek minden hónapban, ez azt jelenti a hímek számára, hogy viszonylag kevés párosodásra alkalmas nőstény elérhető a csoportban – ami nyilvánvalóan feszültséget szül a csapat tagjai közt és növeli az agressziót.

A bonobó nőstények azonban „kifejlesztettek” egy nagyon hatékony stratégiát, amivel a hímek frusztráltságát csökkenthetik – a hátsójuk felnőtt koruk nagy részében (kivéve az utódgondozás első pár hónapját) rózsaszín és duzzadt, akkor is, amikor nincsenek a termékenységi periódusban (pszeudo-ösztrus). A hímek ezért vígan párosodnak velük és sokkal kevésbé kell a szexuális frusztrációt elviselniük, mint csimpánz rokonaiknak. Ezenkívül a nőstények egymással is gyakran létesítenek szexuális kapcsolatot, ami a köztük lévő kötelék megerősítését szolgálja. Viták, sőt, verekedések ettől függetlenül a bonobó-közösségekben is kirobbannak, de ritkán járnak súlyos sérüléssel.

A csökkent szintű agresszióhoz valószínűleg az is hozzájárul a bonobóknál, hogy a csimpánzokhoz képest kevésbé kell a környezeti nehézségekkel megküzdeniük, az esőerdő bőséges táplálékot biztosít számukra, nem kell más főemlősökkel rivalizálniuk az erőforrásokért  - míg a csimpánzok gyakran a gorillákkal harcolnak a lelőhelyekért -, valamint az élőhelyükön a csúcsragadozók is sokkal ritkábban fordulnak elő, mint a csimpánzközösségek közvetlen környezetében.

Fotó: Martin Surbeck

„Szeresd felebarátodat!”

Egy további szembeszökő különbség a bonobók és a csimpánzok viselkedése közt a kívülállókkal szembeni tolerancia mértéke. A csimpánzok bőszen védelmezik saját felségterületeiket és kíméletlenül leszámolnak azokkal, akik akár csak a határvonalak közelébe merészkednek, sőt, gyakran indítanak háborút a szomszédaik ellen, hogy területeket orozzanak el tőlük. Ez a fajta viselkedés teljesen idegen a bonobóktól – ők kifejezetten nagylelkűek és barátságosak az idegenekkel szemben is, sőt, még olyan esetet is feljegyeztek, amikor más csoportból származó kölyköt fogadtak örökbe.

Amikor két idegen bonobó-csoport találkozik, sokan közülük üdvözlik egymást és kölcsönös kurkászásba kezdenek, időnként az is előfordul, hogy megosztják egymással az élelmüket, még akkor is, ha ebből látszólag semmilyen előnyük nem származik vagy nem várhatnak viszonzást érte. Ezt a fajta önzetlen viselkedést fogságban tartott bonobóknál is megfigyelték és ez a magas szintű altruizmus rokonainkat az egyetlen olyan fajjá teszi, amelynek empátia-szintje az emberekével vetekszik. A   következő videóban több példa is látható az önzetlen viselkedésre:

Szívderítő és szívszorító hasonlóságok

Ami a csimpánzokban és a bonobókban is közös, az a játékosság, a bolondozásra való hajlam és a nagyon magas szintű intelligencia. Mindkét faj esetében a kölykök rendkívül erősen kötődnek az anyjukhoz és hosszú gyerekkort élvezhetnek, melynek során szinte minden megengedett számukra, ugyanakkor óriási tudást sajátítanak el nemcsak az anyjuktól, hanem a közösség többi tagjától is.

Mindkét rokonunk képes nevetni (különösen ha csiklandozzák őket), hasonló a gesztuskészletük, valamint ismerik és sikeresen alkalmazzák a természetben fellelhető gyógyhatású növényeket/rovarokat.

Sajnos azonban mindkét rokonunkra hasonló veszélyek leselkednek – a kíméletlen és szűnni nem akaró vadászat, amit vagy a bozóthús iránti igény, vagy az illegális kisállat-kereskedelem táplál. A vadon élő bonobók számát valahol 10,000 és 20,000 közötti egyedre saccolják, és azt feltételezik, hogy drasztikus fajvédelmi intézkedések nélkül a mi generációnk lesz az utolsó, amely még láthat vadon élő bonobót.

A vadászat mellett az erdős területek folyamatos zsugorodása, a háborúk és az emberek által terjesztett betegségek is állandó veszélyforrást jelentenek nemcsak a bonobókra, hanem a csimpánzokra is. A csimpánzokhoz hasonlóan a bonobók számára is létesíteni kellett egy menhelyet az elárvult kölyköknek, ahol a gondozásuk mellett a természetes környezetükbe való visszatelepítésre is felkészítik őket – de jelenleg csak egy ilyen intézmény létezik, a kongói Lola yo Bonobo, ahol helyi nők vállalták a pótanya-szerepet az árva bébik számára.

A veszélyeztetett bonobók túléléséért küzdő nagyobb nonprofit szervezetek:

Friends of Bonobos

Bonobo Conservation Initiative

PASA – Pan African Sanctuary Alliance

A bonobók és a csimpánzok közötti különbségek és hasonlóságok összefoglalása

Forrás: Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology.

Források:

Inside Science: Bonobo Matriarchs Lead the Way, Nala Rogers, 2017

Science News Explores: Bonobos cooperate across social groups – even with no clear payoff, Jake Buehler, 2024

Science News Explores: Let’s learn about chimpanzees and bonobos, Maria Temming, 2021

Science News Explores: Close cousins, Roberta Kwok, 2013

Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology: Chimps &  Bonobos, 3chimps, Hominoid Psychology Reseach Group

A források alapján összeállította: Mészáros Adrienne

Töltsd ki a Bonobó tesztet: