Gorillák, jaguárok és egyéb vadállatok is ki vannak szolgáltatva az emberi tevékenységnek – még a természetvédelmi területeken is
Egy kutatás rávilágított, hogy a trópusi emlősök akkor is szenvednek az erdőirtás hatásaitól, ha védetté nyilvánított területen élnek
Helena Horton 2023. június 26
Hegyi gorilla az ugandai Bwindi Nemzeti Parkban, az egyik olyan területen, amit vadkamera csapdákkal szereltek fel, hogy adatokat gyűjtsenek a tanulmány számára
Egy nagyszabású tanulmány rámutatott, hogy a vadállatok menedékeként szolgáló rezervátumoknak sem sikerül teljesen megvédeni a trópusi fajokat a káros emberi tevékenységtől.
Ez a fajta tevékenység még az olyan emlősökre is, mint a jaguár, a hegyi gorilla és a jávai tobzoska hatással van, amelyek a természetvédelmi parkerdők mélyén élnek.
Hétfőn jelent meg a Norvég Élettudományi Egyetem (NMBU), a Rice Egyetem és a Wagenheim Egyetem és Kutatóközpont kutatói által készített tanulmány arról, hogy a védett területeken élő trópusi emlősök továbbra is kénytelenek szembenézni az erdőirtás hatásaival, ami leginkább a mezőgazdaság és a fakitermelés számlájára írható.
„Az, hogy természetvédelmi területen élnek, még nem jelenti automatikusan, hogy a trópusi emlősök védve vannak az emberi tevékenység hatásaitól” – mondta el Asunción Semper-Pascual, az NMBU posztdoktori kutatója, a tanulmány vezető szerzője. „Bizonyítékunk van rá, hogy az állatokra nemcsak az van hatással, ami a védett területeken belül történik, hanem az is, ami azon kívül.”
A tanulmány az eddigi egyik legátfogóbb tanulmány, ami hosszútávú kameracsapdás vadvilági megfigyeléseken alapul. Több millió kamerakép készült, ezeket a kutatók kielemezték, hogy lássák, az emberi tevékenység milyen hatással járt a 3 kontinens 16 természetvédelmi területén élő 159 faj esetében. Az 1,000 helyen felállított kameracsapdák 10 éven keresztül gyűjtöttek képeket trópusi erdőkben.
A kamerákat olyan helyeken szerelték fel, mint például az afrikai Bwindi Nemzeti Park, a dél-amerikai Yasuní Nemzeti Park és a délkelet-ázsiai Pasoh Erdőrezervátum.
A kutatók megbizonyosodtak róla, hogy egyes állatokat különösen rosszul érint az erdőirtás következtében beindult élőhely-felaprózódás. A kizárólag specifikus élőhelyet használó fajok (specialista fajok) akkor gyarapodtak, ha az élőhely-fragmentáció – ami az élőhely részleges elvesztésével járt a védett terület körül, de nem szükségszerűen azon belül – alacsony szintű volt.
A nem specifikus területet használó fajok (generalista fajok) jobban boldogultak a változatosabb élőhelyen, ahol szélesebb körben áll a rendelkezésükre élelem és búvóhely. „Az élőhelyek változatosabbak a védett területek szélein” – magyarázta Sember-Pascual.
Az élőhely széle sűrű trópusi erdőből átvált nyílt mezőgazdasági területbe, és ez valóban nagyobb biodiverzitást nyújt, mint az erdő mélye. Azonban hátránnyal is jár – az állatok, akiket vonz az ilyen típusú változatos élőhely, közelebb kerülnek a lakott területekhez, ezzel jobban ki vannak szolgáltatva, hiszen az emberek – akár farmállataik védelmében, akár a húsukért vagy bundájukért – gyakran levadásszák őket.
„Azt találtuk, hogy amikor a népsűrűség magas az ilyen típusú helyeken, akkor ezek az állatfajok többé már nem profitálnak az erdőszélek nyújtotta előnyökből, valószínűleg a vadászat miatti nyomás vagy más jellegű emberi beavatkozások miatt.” – mondta Semper-Pascual.
A világ vezetői jelenleg azon fáradoznak, hogy további területeket biztosítsanak a vadon élő állatok számára. 2022 decemberében az ENSZ biodiverzitási konferenciáján egyetértés született arról, hogy 2030-ra a Föld szárazföldi és óceáni területének 30%-át nyilvánítsák védett területté. 2021 közepén a szárazföldi területek 16.64%-a, az óceánok 7.74%-a számított természetvédelmi területnek.
Semper-Pascual elmondta: „Ahogy egyre több területet nyilvánítanak védetté, alaposan el kell gondolkoznunk azokról a tényezőkről, amelyek a biológia sokféleséget befolyásolják a védett körzeteken belül és azokon kívül is.”
